Jortini 1.évad 31.rész

-Nagyon szép volt Tini mikor írtad?
-Hát kb. két napja.
-Ház ez biztos rajta lesz a lemezen, de most lássuk a táncot Damien, Roberto beállni. Szólt Sarah majd leült egy székre Jorge mellé.
-Akkor hajrá 5,6,7 és 8. Számolt Robi. Amikor végeztünk a táncal Sarah megtapsolt váltott velünk pár szót majd elment.
-Kicsim gyönyőrű volt ez a dal, de tényleg két napja írtad?
-Igen akkor amikor nem voltunk együtt csak rád tudtam gondolni és ez jött.
-Tényleg szép volt Tini. Jött oda Rob.
-Köszönöm, de mi mennénk ha nem baj mert a srácok már aggódnak értünk.
-Ezt honnan veszed szerelmem? Pillantott felém Yoyi.
-Onnan, hogy tegnap kikapcsóltam a telóm és most néztem csak meg 23 nemfogadott hívas volt tőlük.
-Akkor menjünk nekem is dumálnom kell Facuval. Sóhajtott nagyot.
-Köszönöm életem. Csókoltam meg majd elmentünk haza. Ahogy beléptünk az ajtón egyszerre ugrottak a nyakunkba a srácok.
-Oké, oké elég lesz. Mondtuk egyszerre Jorgeval.
*****Jorge*****
A srácok nagyon örültek nekem meg Tininek amikor hazaértünk, de nekem van még egy feladatom.-Facu beszélnünk kell. Mutattam a szobám felé.
-Rendben menjünk. Elmentünk egy csendesebb helyre ami annyit jelentett, hogy a szobámba.
-Szóval arról lenne szó, hogy mostanában nem vagyunk valami jóban mert féltékeny voltam Tini miatt, de a barátságunk fontosabb és nem akarom, hogy roszba legyünk.
-Hát az én sem szeretném tudod én nem akarok semmit Tinitől imádom Alba-t és más nem számít.
-Akkor szent a béke tesó?
-Szent hát te lüke. Ölelt meg.
-Akkor mennyünk is vissza a többiekhez. Ahogy kiléptünk az ajtón Tini segreült.
-Áuuu ez fájt. Nyafogott.
-Látod kicsim így jár az aki kiváncsi. Segítettem fel a földröl.
-Én nem....én csak....épp erre jártam és....
-Aha és mi ezt be is vesszük. Martina figyelj én és Jorge ismerünk a legjobban. Mondta Facu nevetve.
-Na jó tényleg hallgatóztam, de csak azért hogyha baj lenne időben le tudjalak titeket állítani.
-Hát ez fájt. Szólaltunk meg egyszerre Facuval.
-Még is mi? Nézett ránk értetlenül mi meg a haverommal egymásra néztünk és azt gondoltuk, hogy most megleckéztetjük őt egy kicsit.
-Az fájt, hogy nem bízol bennünk. Mondta Facu szomórúan.
-De én.....
-Nincs semmi, de Tini csalódtam benned. Játszottam meg magam majd elindultunk be Facu szobályába.
-Nagyon jól színészkedsz haver. Öklözött a vállamba Facundo.
-Te is.
-Hát nem véletlen vagyunk színészek. Nevetett, de én egy kicsit elszomórodtam.
-Veled meg mi van haver?
-Tini nagyon szomórúnak tűnt, mi van ha sír?
-Nem hiszem majd reggel bocsánatot kérünk tőle és elmondjuk, hogy csak vicceltünk.
-Nem én még most beszélek vele. Indúltam meg az ajtó fele, de ekkor Mechi lépett be az ajtón és megpofozott majd kiment és leviharzott az emeletről.
-Azt hiszem jobb lesz ha mész és beszélsz Tinuval. Vakarta a tarkóját a haverom.
Én azonnal átfútottam a szobánkba ő ott űlt háttal és sírt. Halkan mögé osontam majd átkaroltam a derekát és megcsókoltam a nyakát.
-Ne hargudj Kicsim mi csak viccnek szántuk ezt az egészet mert hallgatóztál.
-Tessék? Pattant fel az ágyról.
-Igen úgy volt, hogy majd holnap szólunk, de én tudtam, hogy szomórú vagy ezért muszály volt átjönnöm ja meg útközben Mech is megpofozott.
-Ezt nem hiszem el Jorge. Sírt tovább én meg csak megfogtam a derekát magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Ne így hízelegj. Nevetett végreő is.
-Akkor inkább így? Téptem le róla a pólóját majd az ágyra löktem és fölé hajoltam.
-Igen így pont jó. Harapott az ajkaimba. Elkezdte lehúzni a pólómat végül az összes ruha lekerült rólunk és megtörtént a dolog. Tinivel annyira más minden még Sthepinél sem éreztem ilyen kötődést mint nála. Vele akarok lenni életem hátralévő részében.