Jortini 1.évad 22.rész

Amikor felmentem a szobába Jorge egy üveg piával ült az ágy szélén ami még nem volt megbontva.
-Jorge azt nem ihatod meg egyedül nagyon rosszul leszel tőle.
-Téged az mit érdekel most kaptál egy féléves munkalehetőséget és feladod a Violettát is meg.....
-Kicsim hallod nyugodj le most az elöbb hívtak, hogy csak 3 hónapot kell velük dolgozzak addig simán felveszik a lemezem.
-És a Violetta?
-Az csak 4 hónap múlva kezdődik.
-De akkor is elfogsz utazni.
-Nélküled nem megyek sehova mert ha te nem vagy velem akkor én nem vagyok teljesen egész mert te vagy a másik felem Jorge ezt értsd meg. Különben is nem megyek sehova testőr nélkül. Mosolyogtam majd odaléptem hozzá ő meg csak az ölébe ültetett.
-Nekem is te vagy a másik felem és nem bírnék nélküled ki 2 napot sem.
-Én sem nélküled Jorge Balnco. Csókoltam meg.
-Hallom buliztok nem megyünk le?
-De, de senki nem iszik semmit csak, hogy tudd ja meg 2 óra múlva fekszünk is le.
-Miért?
-Miért, miért te lüke gyerek hát azért mert holnap a báttyám esküvője lesz.
-Jaj tényleg és mi vagyunk a tanuk.
-Pontosan szívem, de most mennyünk. El is mentünk le bulizni a többiekkel. Minden úgy történt ahogy megbeszéltük 9-kor már le is feküdtünk aludni és senki nem fogyasztott alkoholt. Másnap reggel én elöbb keltem fel mint Jorge ezért úgy döntöttem, hogy elkészülök és előkészítem Yoyi ruháit is, hogy mire felkel már csak bele keljen bújnia. Mire én elkészűltem ő már mocorgott is az ágyban. Mivel hason feküdt ezért én egyenesen a hátára ugrottam mire ő feliedt és lelökött én pedig a földre estem. Amikor lenézett a földre és megpillantott miközben a fájó fejem fogom rögtön rémülté vált az arca. Aggódva ugrott le az ágyról mellém.        
-Kicsim jól vagy? Ne haragudj csak váratlanul ért, hogy rámugrottál.
-Semmi baj az én hibám nem kellett volna megijesszelek.
-Nem fáj semmid?      
-Nem semmim, de menny öltözni már kiraktam a ruhád 1 óra múlva indulunk ja és az éjjeliszekrényre raktam a reggelid.
-Imádlak kicsim, de mi a reggelim?
-A kedvenced gyümölcstál amit minden szombat reggel enni szoktál.
-Köszönöm akkor gyorsan eszek aztán felöltözök. Csókolt meg majd felkapott és lerakott az ágyra.
-Jó akkor én megnézem, hogy a többiek hol tartanak a készülődésben.
-Rendben menj csak. El is indultam minden szobát körbejártam már mindeki készen volt, de az utolsónak Cande szobályát hagytam. Amikor beléptem Candet pillantottam meg aki fel alá járkál a menyasszonyi ruhájában.
-Ariel nyugi ne idegeskedj.
-Tinu nem tudok nem feszült lenni 1000000 pillango repked a hasamban.
-Akkor mindjárt kiműtöm onnan azokat a haszontalanokat. Nevettem el magam mire ő is röhögésbe tört ki.
-Köszönöm Tinita sokkal jobban vagyok.
-Ez csak természetes Ariel, de most meg kell keressem az én kis majmócám mert ha jól látom itt vannak a limuzinok.
-Ruggerro most ült be az egyikbe és már megy is akkor én is mehetek.
-Te is ilyen babonás vagy, hogy az esküvőig nem láthat meg a ruhában?
-Igen nem tehetek róla. Mondta majd nagy csörömpölést hallottunk lentről egyesével mindannyia a második emeletre szaladtunk a korláthoz és lenéztünk az első szintre. Senkit sem láttunk ezért én úgy döntöttem, hogy lemegyek és megnézem mi az pont én aki a legfélősebb. Amikor leértem és elnéztem a hátsó udvar felé ugye ott egy nagy üveg ajtó van. Szóval amikor kinéztem röhögő görcs fogott el és csak annyit nyőgtem ki, hogy Jorge majd nevettem tovább. Amikor a többiek is leértek megpillantották őt bele volt csavarodva kint egy hálóba. Hirtelen észbe kaptam és felkaptam egy kést és kifele rohantam.
-Kérlek ne ölj meg. Kezdett a hálóban kapálózni.
-Soha nem bántanálak Yoyi. Vágtam ki a hálóbol mire ő felkapott és egyenesen a ház elötti tavacskáig vitt.
-Mit mondtál az elöbb?
-Azt, hogy Jorge.
-Akkor jó. Tett le a földre.
-Mármint Yoyi! Kiáltottam fel majd behuppantam az egyik limuzinba Jorge pedig utánam. A limo el is indult. Láttam, hogy a többiek is beszállnak a limuzinokba és elmennek.
-Megígérted, hogy ezt nem mondod mások elött meg amúgy sem. Vágta be Jorge a durcit.
-Tudod mit?
-Mit? Puffogott.
-Mostantól az én kis majmócám leszel. Fordítottam magam felé és megcsókoltam.
-Na ez már jobban tetszik. Csókolt vissza.
-Azért ennyire ne, van itt egy sofőr is.
-Nézd csak drága Martina Stoessel. Húzta be a sötétítőt, hogy a sofőr ne lásson hátra.
-Akkor sem csókollak meg mert be akartál dobni a kistóba.    
-Ne haragudj kicsim. Bújt oda hozzám mire én hátat fordítottam. Erre ő felkapott és az ölébe ültetett és a homlokát az enyémnek támasztotta.