Jortini 1.évad 24.rész

A srácoknak nem adtam mega azt a címet ahova mennem kell mert tudom, hogy úgy is megmenekül Cande. Elgondolkoztam útközben azon, hogy mi lesz ha többet nem látom a barátaim a testvérem és a szerelmem. De úgy voltam vele ha egyszer meg kell halnom akkor olyan miatt haljak meg akit szeretek. Nemsokára meg is érkeztem egy sötét helyiséghez. Mielött kiszáltam a kocsiból felvettem az éjjellátó szemüvegem. Bementem és rögtön Peterel találtam szembe magam.
-Itt vagyok engedd el a barátnőmet.
-Kérésed számomra parancs. Rögtön eloldozta Candet aki odarohant hozzám.
-Minden rendben Candi?
-Persze, de most menjünk.
-Nem, én megígértem valamit amit be is tartok. Kint van a kocsi ülj be és menj velem minden rendben lesz mond meg a többieknek, hogy jól vagyok. Kacsintottam majd Cande beszállt a kocsiba és elhajtott.
-Szia drága Martina. Jött oda Peter majd megcsókolt mire én elrántottam magam.
-Te velem ne ellenkezz. Ordított rám és a földhöz vágott nekem pedig kiesett a két pisztolyom. Ő gyorsan meg is ragadta.
-Mit képzelsz magadról megölnél? Kiáltotta el magát és késsel megvágta a lábam.
-Te állat. Kaptam elő a paprikasprét és belefujtam a szemébe. Ekkor ő rámugrott és a két öklével hadonászott. Néhe néha el is talált. 1 óra küzködés után kiszabadultam a karjai közül és elhajítottam a füstbombát majd menekülni kezdtem.
*****Jorge szemszöge*****
 Cande hamar visszaért és azt mondta, hogy Tini üzeni, hogy vele minden rendben van. 1 óra múlva az összes vendég elment már csak mi maradtunk ott a srácokkal és a nagy fás hegyet bámultuk hátha felbukkan mögülle Tini.
-Srácok már 2 órája itt állunk én elindulok megkeresni őt. Jelentettem ki.
-Nem menj mert ha Tinit elfogta akkor megöli. Mondta Mechi.
-Mi van ha most kínozza? Szólalt meg Rugg. Én elkiáltottam magam.
-Örökké szeretni foglak.
-Míg a szívem meg nem szűnik dobogni. Hallottam a hegy tetejéről egy kiáltást. Amikor felnéztem megpillantottam a már alig élő Tinit. Hirtelen összeesett és legurult a hegyről.    
-Kicsim! Kiáltottam majd mindannyian odaszaldtunk.
-Mi van veled életem? Tűrtem el egy tincset a szeméből.
****Tini szemszöge*****
-Jól vagyok. Mosolyogtam majd megcsókoltam Jorget.
-Istenem, de örülök. Mondta.
-Nem meg mondtam kis majmócám, hogy visszajövök.
-Nem is mondtad.
-Én csak azt nem ígértem meg, hogy épségben jövök vissza. Nevettem el magam majd megcsókoltuk egymást.
-Várj segítek felkelni szólt Rugg.
-Egyedül is menni fog báttyus kemény fából faragtak. Mondtam majd feltápászkodtam a földről.
-Köszönöm Tinita. Ölelt át Cande.                
-Semmiség nem hagyhattam, hogy maittam halj meg és, hogy a báttyám boldogtalan legyen fontos vagy nekünk.
-Ahogy te is nekünk. Lépett oda Facu, Diego és Samu.
-Csoportos ölelés. Kiáltotta el magát Nico majd szorosan megöleltük egymást.
-Most már menjünk haza mert a lábam már fáj és lekéne kezelni.
-Beviszünk a kórházba. Mondta Jorge és Rugg.
-Nem kell itt van Diego ő elvégzett régen egy elsősegély tanfolyamot benne bízom.
-Hát legyen, de csak miattad csinálom Tini. Mondta Diego.
-Jaj annyira büszke vagyok rád. Csókolta meg Farn Diet. Elmentünk haza a villába ott bevittek egy külön szobába és lefektettek egy ágyra. Mindenki körbe állt majd Diego lépett oda a táskájával. Elővett egy inyekciót majd szólt, hogy szorítsak meg valamit. Intettem Jorgenak aki oazonnal odalépett és tartotta a kezét. Én megfogtam majd egy nagy levegőt vettem. Diego amikor beszúrta a tűt meg sem éreztem éppen ezért hamar elengedtem Yoyi kezét.
-Tini hisz meg se szorítottál.
-Tudom mert nem fájt.
-Ez fura mások ordítanak amikor beadják nekik a sebbe az érzéstelenítőt.
-Nekem nem fájt mondtam, hogy erős vagyok.
-Oké akkor most összevarrom a sebet. Én meg a lábamra pillantotta.
-A vért viszont nem bírom. Dőltem hátra majd minden elsötétűlt. Amikor kinyitottam a szemem mindenki egy széken űlt bent a szobába egy sorban és egymás hegyén hátán aludtak. Csak Jorge volt még mindig ébren és a kezemet szorította.
-Tini kicsim minden rendben?
-Persze,de mennyi az idő?          
-Reggel kilenc óra.
-És te tegnap este óta nem aludtál?
-Nemtudtam. Hajtotta le a fejét.
-Akkor most azonnal vigyél át a szobánkba.
-Igen is. Kapott fel majd átvitt. Lefektetett az ágyra én meg behúztam magam mellé. Ő meg újra kipattant az ágyból.
-Most meg mi van?
-Egy pillanat. Hirtelen levette a pólóját és a nadrágját és egy szál alsónadrágba visszahuppant az ágyba mellém.
-Ja igen te nem tudsz ruhában aludni el is felejtettem. Bújtam oda forró izmos tetséhez.
-Na így már én is nyugodtan tudok aludni. Jelentette ki majd megcsókolt aztán el is aludt.