Jortini 1.évad 17.rész

És akkor Cande lépett be az ajtón.
-Tinu mi van veled?
-Mindent elrontottam.
-De mi van?
-Amikor kibékültem Jorgeval megígértem neki, hogy mostatntól mindig megmondom, hogy hova megyek meg, hogy eljöhet velem, de ha ő nem akkor valaki olyan aki meg tud védeni.
-És?
-És most lekoptattam és senki nem lesz velem aki megvédhetne.
-Most ezen ne aggódj legfeljebb küldesz neki óránként egy SMS-t.
-Rendben.
-Na akkor öltözz sminkelj és nyomás.
-Oké. 1óra múlva már a buliban is voltunk. Mindenki nagyon leitta magát egyszer csak oda jött hozzám Mechi.          
-Csajszi üziztél már Jorgenak?
-Nem még nem mert ez a csávó folyton engem néz és félek, hogy ha nem figyelek oda rámmászik.
-Majd én figyelem őt Tinita.
-Köszi Mech. Gyórsan írtam is egy üzit Jorgenak amiben ez állt: Szia kicsim jól vagyok, de valami huncut bácsika rámmászott és Mech meg itt lovagol egy eccavún szeretlek. Nem telt el sok idő a srác teljesen rám mászott a lányok elmentek ki én meg alig tudtam eltolni magamtól és valami cuccot is beleraktak a piámba mert kezdtem elveszíteni az eszméletem. Az volt az utolsó emlékem, hogy Jorge rohan felém és leüti az embert aki rámtapadt. Reggel amikor felkeltem nem fáztam pedig egyszál fehérnemübe feküdtem, de a fejem nagyon fájt. Éreztem, hogy valakinek a forró teste a hátamhoz simul és az erős karjaival átölel. Már értem miért nem fázok. Jorge melegít. Megfordúltam és a hajába túrtam.
-Ne haragudj Jorge. Kezdtem bele.
-Szeretlek és megértem, hogy fiatal vagy és szórakozni akarsz, de csak 17 vagy és érts meg engem is, hogy féltelek főleg azok után.
-Elhiszem kicsim.
-Soha többet ne csinálj ijet.
-Rendben nem csinálok, de ne feledd 1 hét múlva már 18 leszek. Todom, tudom, de még mindig fiatal.
-Meg kell fontoljam, hogy biztos jó döntés volt-e idősebb pasival összejönni. Nevettem el magam.
-Hogy így állunk? Na várj csak. Vetette rám magát majd csikizni kezdett.
-Ne kicsim légyszi ne hányingerem van. Hallod? Ekkor Jorge leszállt rólam én meg egyenesen a fürdőbe rohantam. Letérdeltem a vécé elé a kezemmel felfogtam a hajam és hánytam. Úgy 15 perc múlva feltápászkodtam a földről, elmentem fogatmosni majd lezuhanyoztam és felöltöztem. Felraktam a sminkemet a hajam kiengedve hagytam. Amikor visszamentem a szobába Jorge már nem volt ott. Gondoltam lement reggelizni én nem voltam éhes ezért bekapcsoltam a zenét és hallgatni kezdtem. Pont az egyik kedvenc számom ment én felálltam és elkezdtem táncolni meg énekelni. Amikor vége lett a dalnak megfordúltam és a mosolygó Jorge volt velem szemben.
-Hát te itt? Kérdeztem elvörösödve.
-Igen meg akartam kérdezni, hogy átköltözöl-e hozzám.
-Nem is tudom.
-Na kicsim ne kéresd már magad. Magához húzott a derekamnál fogva és megcsókolt.
-Hát talán, na jó, de akkor segíts pakolni.
-Rohanok te addig reggelizz meg.  
-Nem vagyok éhes inkább jövök én is. Amikor átmentünk Cande szobájába Rugg, Facu, Diego, Nico és Samu volt bent és videójátékoztak.
-Hali srácok.
-Szia Tini és Szia Jorge.
-Na kicsim szerintem pakoljunk. Jelentettem ki.
-Segíthetünk? Szólalt meg Samu és Nico.
-Persze abba a szekrénybe vannak a ruháim. Elkezdtünk pakolni és azt vettem észre, hogy Samu a fiokós szekrényembe nyúlt bele és kihúzta az egyik melltartóm.
-Azt ne Samu. Vörösödtem el.
-Húha de jó kis melltartó és nini itt a bugyi is hozzá.
-Tedd azt vissza. Lépett oda Jorge mérgesen, de már mindenki nevetett én elszégyeltem magam és kiszaladtam, de nem csak ez volt az egyetlen ok amiért eljöttem. Egyenesen az udvarra mentem. Kint az udvaron volt egy kis takarítószertár oda bementem a földrekucorodtam és csak az járt a fejemben, hogy mennyire leégettem magam és a szüleim. Fél órával később hallottam, hogy a csajok a nevemet kiabálják, de nem mentem ki. 10 percre rá mindenki elhallgatott.
-Hála istennek. Sóhajtottam fel.
-Tőlünk nem szabadulsz. Lépett be Facu és Samu a szertárba.
-Hát ti meg, hogy találtatok meg?
-Mondjuk úgy, hogy elkezdtünk a te fejeddel gondolkodni és itt jukadtunk ki. Mondta Facu.
-Jó akkor most el is mehettek.          
-Rendben akkor szólunk a többieknek, hogy megvagy.
-Ne kérlek ne. Ragadtam meg a karukat majd ők is leültek mellém a földre.
-Ne haragudj Tini amiatt a fehérnemüs dolog miatt.
-Semmi baj nem csak ez miatt menekültem el.
-Akkor? Nézett rám Facu értetlenül. Amikor elmentünk ruhátpakolni egy dobozban megtaláltam anya és apa összes megmaradt holmiát és annyira hiányozanak. Sírtam el magam.
-Nyugi Tini. Mondták a srácok egyszerre.
-Szerintem mi most elmegyünk sírd ki magad és ha megnyugodtál gyere ki jó?
-Oké köszönöm fiúk. Pusziltam meg öket maj kimentek.
*********Facu szemszöge**********
Amikor bementünka villába odamentünk Ruggerrohoz persze a többiek is ott voltak.            
-Megtaláltuk Tinit.Mondta Samu.
-Hol van? Pattant fel Jorge.
-Most nem neked kéne menni hanem Ruggnak mert Tini a szüleitek miatt sír. Jegyeztem meg.
-De miért?
-Mert az elöbb a pakolásnál megtalálta fent anyukátok és apukátok összes megmarad holmiát és hiányzanak neki.
-De mi még soha nem beszéltünk eről.
-Akkor most itt az ideje haver menny a takaritószertárban megtalálod. Mondtam. Ekkor Rugg el is indult.
********Tini szemszöge********
-Már 10perce ültem ott bent mióta a fiúk elmentek és még mindig sírtam. Egyszer csak kopogtattak.
-Hagyjatok békén. Sírtam tovább.
-Nem hagylak hugi mert most beszélnünk kell.
-Ruggerro te vagy az? Öleltem át szorosan majd zokogni kezdtem.  
-Nyugodj le Tini. Anyuék miatt sírsz ugye?
-Igen. Szipogtam.
-Figyelj ez az én hibám, hogy soha nem beszélgettem veled róluk csak tudod én is próbáltam az érzéseim magamba folytani. Sírta el magát ő is.
-Ha akkor nem betegszem meg és nekik nem kellett volna elmenni gyógyszerért akkor még most is élnének. Mondtam.
-Hugi eről nem te tehetsz csúszós volt az út és ez egy balaeset volt ne hibáztasd magad.
-Rendben, de annak örülök, hogy nem lettünk intézetisek.
-Hát igen én pont akkor töltöttem a 18-at be te meg akkor voltál 14 és 1 hét múlva lett volna a szülinapod ami azt jelenti, hogy holnap lesz 3 éve, hogy anyuék meghaltak.
-Akkor holnap elmegyünk a temetőbe? Kérdeztem már nyugodtan.
-Persze, hogy el holnap amúgy is szombat.
-Rendben, de még egy kérésem lenne.
-Mi az?
-Aludhatok holnap veled?
-Ez csak természetes te kis lüke. Puszilta meg Rugg a homlokom.
-Akkor mennyünk. Amikor bementünka villába mindenki a nyakunkba ugrott majd csoportos ölelést tartottunk. Ez után én felmentem a szobába és láttam, hogy már mindent átpakoltak. A szekrényben kutakodtam amikor leghátul megtaláltam apuék dobozát kinyitottam és megtaláltam benne az utoljára készült képünket amin mind rajta voltunk. Be volt keretezve ezért kiraktam az éjjeliszekrényre. Megtaláltam azt a plüssmacit ami miatt annyit sírtam, hogy megkaphassam. Annak a mackónak ki lehetett nyitni a hasát és oda képet lehetett behejezni. Én amikor kinyitottam ott volt benne anyáról,apáról és Ruggról egy kép azt kivettem és nézegetni kezdtem könnyes szemekkel amikor Jorge toppant be az ajtón. Amikor megpillantott odajött hozzám és átölelt.
-Shhhhhh Kicsim nyugi jó? Nyugodj meg kérlek.
-Tedd vissza azt a képet. Én szótfogadtam visszarkatam a maciba a képet és leraktam az ágy mellé.
-Nem akarok róla beszélni. Mondtam.
-Rendben megértelek viszont egész nap nem ettél ezért készítettem neked egy kis kaját vagyis a lányok készítették én felhoztam. Nevette el magát mire én is belekezdtem.
-Jó egy picit eszek. Abbol a piciből igen sok lett mert az egész tálca kaját bepusztitottam.
-Jól laktál?
-Igen. Mondtam majd eldöltem az ágyon, de megint sírni kezdtem.
-Kicsim ne necsináld nagyon fáj így látnom téged. Én csak magamhoz húztam sírva megcsókoltam majd automatikusan elkezdtem felhúzni rajta a pólót.
-Ne kicsim ne nem tudod, hogy most mit csinálsz. Fogta meg a kezem.
-Hidd el tudom és ezt akarom. Csókoltam meg mire ő is belement. Megtörtént most már másodszorra és még mindig hihetetlen volt.