Jortini 2.évad 11.rész

Másfél óra telt el amióta beszéltem Ruggal, de még mindig nincsenek itt. Biztos rájöttek, hogy rossza az idő és nem akarnak kockáztatni. Nálunk a buli nagyon ment mert mindenki részeg volt. Persze én nem nekem nem szabad. Ahogy körbe néztem nem láttam sehol Jorget. Gondoltam a szobába van. Elindultam, hogy megnézzem  a szobánkban, de ott sem volt. Kinéztem az ablakon megláttam, hogy lent sír és a telefont a földhöz vágja. Azonnal lerohantam hozzá. A földös térdelt és csak sírt. Nagyon ritkán szokott sírni én talán egyszer vagy kétszer láthattam ilyen állapotban. Odarohantam hozzá felállítottam és átöleltem.
-Mi a baj édesem? Hallod? Shhhhh.-nyugtatgattam nem nagy sikerrel.
-Rugg.....Ruggerr......Ruggerroék.
-Mi van velük?-kérdeztem ilyedten.
-Autóbalesetet szenvedtek és kórházban vannal, de Ruggerro kómába esett.
-Nem, nem az nem lehet!-kezdtem sírni én is. Megfogtuk kocsiba ültünk és a kórházig meg sem álltunk. A többieket hagytuk had bulizzanak. Berohantam a kórházba ahol azt mondták, hogy Ruggerro és Candelaria a 11-es B szobában vannak. Berontottam a kórtermükbe és Ruggerrora borultam utána pedig Candera aki szintén sírt.
-Mi történt?-kérdeztem pityeregve.
-Ruggerro minden áron el akart jutni hozzátok, mert tudta, hogy várod.
-Én mondtam neki ha rossza az idő akkor ne jöjjön, mert nem akarom, hogy bajotok essen.
-Tudod Rugg milyen ha rólad van szó.
-A hotelban kellett volna tartani a babaváró bulit sőt nem is kellett volna megtartani.
-Ne magadat hibáztasd Tini.-mondta Candelaria. Egyszer csak az orvos toppant be és elvitte Candet vizsgálatokra. Átültem Rugg mellé és Jorge ki ment, hogy ne zavarjon.
-Drága eggyetlen Testvérem nem halhatsz meg. Szükségünk van rád és az unokaöcsédnek vagy hugodnak is. Nekem meg pláne. Egészen kicsi korom óta itt vagy nekem és te vagy a támaszom. A testvérem vagy akkor is ha épp fasirtban vagyunk, mert ugyebár ez is előfordult. Nem akarlak téged is elveszíteni. Abba belebolondulnék talán soha nem lennék önmagam. Megint csak rám gondoltál és nem a biztonságotokra és nézd meg mi lett a következménye. Kérlek Ruggerro Stoessel harcolj az életedért.-borúltam rá sírva mire a gépek sípolni kezdtek. Azonnal jöttek az orvosok én elöttem pedig minden elsötétült. Amikor kinyitottam a szemem Yoyi aggódó arcát pillantottam meg.
-Minden rendben kincsem?
-Persze,de mi történt?
-Hát felzaklattad magad és ezt a kicsi is megérezte ezután pedig jött az ájulás, de nincs semmi baj ez szokásos a terhesség alatt.
-Na de mi van Ruggerroval?-keltem fel az ágyból, de megszédűltem.
-Semmi baja. Azt mondták az orvosok, hogy javult az állapota. Küzd az életéért Tini.-csókolt meg Jorge boldogan.
-Hisz ez csodálatos. Ugrottam a nyakába és azonnal átrohantam a báttyámhoz. Megfogtam a kezét és belekezdtem a mondandómba.
-Tudtam, hogy fel fogsz épűlni. Szükségünk vam egymásra, mert mi adunk egymásnak erőt a mindennapjainkban. Emlékszem amikor szakítottál az első barátnőddel. A barátaiddal meg elhitette, hogy te megverted őt. Velem is elakarta hitetni, de én nem hittem neki. Mimdenki elpártolt melőled és csak én maradtam neked. Arra emlékeszel amikor kiskorunkban vettél nekem egy nyalokát és az egyik kisfiú elvette tőlem az oviba! Akkor is te szerzted vissza tőle és ododaadtad nekem. Mindig mindenünket odadtuk egymásnak. Amikor Peter majdnem megerőszakolt és jöttek utána a rémámok akkor is te voltál mellettem.-már sírtam a sok emléktől,de ekkor hallottam meg a hátam mögül, hogy mások is sírnak. Hátra néztem és ott voltak a srácok egytől egyig egymásba karolva. Odamentem hozzájuk és én is bele karoltam Mechbe.
-Tudjátok mire gondolok?-kérdezte Samu.
-Szerintem arra, hogy énekeljük el a Ven y Cantat.-mondtam.
-Pontosan.-helyeselt. Egyszerre kezdtünk bele. Most a dalba minden benne volt. Szerelem, boldogság és félelem. Féltünk, hogy elveszírjük a barátunkat. Amikor vége lett a dalnak és megfordultunk az orvos állt az ajtóban és könnyezett.
-Soha nem láttam ilyen összetartó családot. Tudom, hogy nem rokonok, de ilyen összetartásra csak egy család képes és maguk pontosan egy család.
-Ahogy mondja Dr.úr mi egy család vagyunk akik soha nem szakadnak el egymástól bármi történjen.-mondtam és a srácokra néztem.
-Ahogy Tini mondja. Annyi mindenen keresztül mentünk együtt. Veszekedés, szerelembe esés, halál, harag, de a legfontosabb szerepet a barátságunk és az összetartás játszotta.-jelentette ki Nico.
-Igen mi mindig testvérek leszünk bármi történjen.-karolta át Jorge mosolyogva Facut és összekacsintottak.
-Naná imádjuk egymást és tudtam, hogy mellettem lesznek ha flébredek.-hallottuk mögüllünk a hangot. Megfordultunkés a mosolygó Rugg ült az ágyon ölelésra tárva karjait. Mi azonnal lerohantuk majd a doki is megvizsgálta.
-Hát ez hihetetlen mint ha semmi nem történt volna akár mamhaza is mehet.
-Köszönjük Dr.úr.
-Ugyan nincs mit viszlát!
-Viszlát!-mondtuk egyszerre.