Jortini 2.évad 15.rész

-Hát akkor örömmel jelentem be kisasszony, hogy magának kisfia lesz. Én ennek hallatára felálltam és a nyakába ugrottam.
-Jajj ez hihetetlen!-pusziltam meg ő meg csak nevetett. Összeszedtem magam elköszöntem a dokitól és mentem is haza. Útközben vettem egy rugdalózot amire rá volt írva angolul, hogy én leszek a legjobb focista. Hazamentem, de a drága uram már mérgesen állt az ajtóban.
-Te meg hol a francba voltál Martina?-idegeskedett.
-Nyugi csak ultrahangra mentem volna, de közbejött még pár dolog.-csókoltam meg.
-Na és fiú vagy lány? Minden rendbe van kettőtökkel?-ölelt át.
-Minden rendben, de derítsd ki te a baba nemét.-nevettem és a kezébe dobtam a rugdalózót. Indultam is fel a lépcsőn, de Jorge így szólt.
-Szóval akkor fiú?-kérdezte én meg mosolyogva felé forultam és így szóltam.
-Igeeeeeen!-kiabáltam toporzékolva erre ő odafuttott hozzám felkapott és megcsókolt.
-Lesz kicsi Ronaldonk.-mondta.
-Nem, nem Neymarunk lesz.-komolyodtam el.
-Nem igaz a mi fiúnk Real Madridos lesz.
-A-a Barcelonás.-pukkadkodtam.
-Én azt se bánom, hogy ha balerina lesz vagy ha az Atletico Madridot fogja szeretni csak legyen egészséges és boldog.-mondta miközben átkarolta a derekam.
-Annyira szeretlek!-csókoltam meg.
-Én jobban!-incselkedett.
-Na jó ebbe én most nem megyek bele, mert multkor fél napig ez ment, hogy ki kit szeret jobban.-nevettem és elindultam a fürdő felé.
-Merre mész?-érdeklődött.
-Veszek egy forró fürdőt.
-Én is mehetek?-nézett rám boci szemekkel aminek nem tudtam ellen állni.
-Gyere te nagy gyerek.-nevettem.
-Jujj de jóóó. Köszi anyuciiii!-ugrándozott, mint egy óvódás.
-Őőőőő oké Jorge térj vissza különben nem fogsz velem fürdeni.-röhögtem a hasamat fogva.
-Rendeb!-csókolt meg, majd bementünk a fürdőbe. Ott van egy nagyon nagy tükrünk. Amíg Jorge elment törcsikért addig én megálltam a tükör elött felhúztam a pólom és a hasam nézegettem és simogattam. Még mindig annyira hihetetlen ez az egész. Ráadásul olyan boldog vagyok. A gondolkodási menetemből Yoyi szakított ki, mert hátulról átkarolva megfogta a a hasamat.
-Megíjesztettél.-bújtam oda hozzá.
-Ne haragudj csak olyan szomórú az arcod. Megbántad?-kérdezte ő is szomorkás arcal.
-Még is mit?-néztem rá értetlenül.
-Hát, hogy gyereket vállaltunk meg azt, hogy tőlem van a kicsi.-nézett rám komolyan.
-Hát te megzakkantál Jorge Blanco. Nálam boldogabb ember nincs a földön. Pláne, hogy a gyereket akit a szívem alatt hordok azt tőled várom. Ennél jobb dolog nem is kell. Abban igazad van, hogy bánok valamit, de nem ezt.
-Akkor?-nézett rám értetlenül.
-Azt, hogy ezt a kicsit a szüleim nem láthatják.-könnyeztem.
-Hé, hé, hé shhhhhh nincs semmi baj. Biztos vagyok benne, hogy ők is látják odafent.-próbált átölelni nem sok sikerrel, mert elég nagy a hasam. Igen ez miatt addig lemondtuk a Violettát amíg meg nem szűltem.
-Szüljél meg hamar, mert már ölelni akarlak.-nevettett.
-Igyekszem!-pöcköltem meg az orrát. Levetköztünk majd beültünk a kádba és vettünk egy forró fürdőt. Annyira jól éreztem magam, hogy még el is aludtam a kádban. A szerelmem keltett fel, mert már hideg volt a víz. Felöltöztünk majd bebújtunk az ágyba.
-Na aludjunk, mert fáradt vagyok.-ásított a majmócám.
-Jajj kicsim én nem tudok aludni. Nem énekelnél nekem valamit?-néztem rá kiskutya szemekkel és a mellkasát csókolgattam.
-Persze, hogy éneklek.-mosolygott és belekezdett a Podemosba. Szép lassan a dal vége felé elaludtam.