Jortini 2.évad 12.rész

3 hét telt el a baleset óta és ma van egy hónapja, hogy terhes vagyok. A másik nagyon fontos az, hogy December 25.-e van karácsony és az én kis Yoyim szülinapja. Már minden ajándékot megvettem szóval a mai napot élvezni kell. A srácok csak este jönnek át ugyhogy miénk az egész nap. Elhietetm Jorgeval, hogy nem tudom, hogy ma van a szülinapja.
-Jó reggelt kincsem!-csókoltam meg lágyan mire ő behúzott a takaró alá. Úgy voltam vele, hogy most én kényzetetem őt egy kicsit. A kezemmel egy kicsit lejebb halatam majd benyúltam az alsónadrágjába. Ő csak ravaszul mosolygott. Egy kicsit eljátszadoztam ott lent a kezemmel, de ő ezt nem sokáig hagyta, mert rám mászott.
-Nem Jorge ezt nem szabad!-toltam el magamtól.
-Ja tényleg a kicsi.
-Úgy bizony.-csókoltam meg.
-Akkor mit csináljunk?-bújt oda hozzám.
-Nem tudom ma karácsony van szóval a boltok zárva és nincs semmi olyan dolog ma ami miatt kéne valamit csinálni szóval te nyugodtan tévézz én addig főzök.
-Hát jó.-kapcsolta be a tévét. Láttam az arcán, hogy szomórú, mert azt hiszi elfelejtettem a szülinapját. Gyorsan lementem a konyhába és nekiálltam a tortát megcsinálni. A srácok majd este hozzák a díszeket. Megbeszéltem velük, hogy ők is játszák el, hogy elfelejtették a szülinapját. Ugye már hazajöttünk a turnéról ezért nyugodtan bulizhatunk. Epres csokis tortát csinálok az én kis majmócámnak. Az a kedvence. Ahogy kész lettem a tortával rámtört a hányinger. Szaladtam is fel a mosdóba majd hánytam. Egyszer csak kopogást hallottam.
-Kicsim minden rendben.
-Persze drágám csak a terhesség tudod.
-Azért bemehetek?-hallottam aggódó hangját.
-Jobb ha ezt nem látod.-kezdtem megint hányni, de ő belökte az ajtót és mellém térdelt.
-Kicsim biztos ne hívjak orvost?-puszilta meg a homlokom miután feláltam és fogat mostam.
-Mondtam már, hogy nem kell!-förmedtem rá.
-Bocsánat, hogy segíteni akarok.-emelte meg most ő a hangját.
-Te csak ne akarj nekem segíteni!
-Olyan egy zsémbes hárpia vagy.-kezdett egyre hangosabban kiabálni.
-Tudod Jorge sajnálom, hogy megísmertelek és, hogy nem tartottam meg Facu gyerekét!-ordítottam.
-Tudod mit akkor vetesd el őt is és én eltünök örökre az életedből. Olyan lesz mintha nem is ismertél volna.-sétált vissza a szobánkba és pakolni kezdett.
-Ne szerelmem ne haragudj. Nem akartalak megbántani. Boldog vagyok, hogy tőled várok gyereket és örülök annak is, hogy az életem része vagy.-öleltem át hátulról.
-Miért mondtad ezeket a dolgokat?
-Nem tudom olyan volt mintha egy pillanatig csak a düh irányított volna semmi más.-hajtottam le a fejem.
-Szerintem ez a terhesség velejárója ha közlebbről nézzük a dolgokat.-csókolt meg.
-Az, hogy a körülöttem lévőket csak bántom? Az szerinted normális, hogy bántom azt az embert aki megtanított élni és újra önfeledten mosolyogni?-sírtam és a fejemet a vállába fúrtam. Ez ment 10 percen keresztül. Elösször dühös voltam utána szomorú és sírtam most meg elönt a harag. Haragszom magamra amiért hagytam, hogy anyuék elmenjenek akkor este a gyógyszertárba. Dühös vagyok, mert mindenki megakarja mondani, hogy mit csináljak, de szomórú is mert bántom a többieket.
-Kicsim mi van veled?-szorított magához Jorge, mert szerintem már nem bírta nézni a fel alá mászkálásom.
-Nem tudom!-kiabáltam és ököllel ütöttem a mellkasát.
-Na jó most hívok egy orvost.-vette elő a telefonját. Nem sokkal később kiért a doki és valami tűt szúrt a karomba amitől elaludtam. Amikor kinyítottam a szemem és az ablak fele fordítottam a fejem már sötétedett. A másik oldalamon Jorge ült és simogatta a kezem. Nem értem, hogy miért nem haragszik rám amiért azt hiszi, hogy elfelejtettem a születésnapját.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze csak le kéne menjek, mert nemsokára itt vannak a srácok és meg kell terítsek.-ültem fel az ágy szélére.
-Hagyd csak majd én.-állt fel.
-Jorge ez az én dolgom különben is semmi bajom.
-Egészen biztos?
-Teljesen.-csókoltam meg majd lementem a konyhába. Hamar megérkeztek a srácok Rugg pedig elcsalta Yoyit valamilyen ürüggyel. Mi gyorsan feldíszítettük a házat. Tele aggatuk 26-os számokkal meg, hogy Happy Birthday. A tortát is kiraktam az asztalra a 26-os gyertyával.
-Figyelj Tini Jorge mondta, hogy ma ki kellett hívja az orvost, hogy benyugtatózzon.-mondta Mech.
-Ja csak a terhesség tudod.
-Ez biztos?-hallottam mögöttem Alba és Cande hangját.
-Hát persze lányok.
-Lányok hazaértek bujjunk el.-kiabált Nico. Azonnal lekapcsoltuk a lámlákat és elbújtunk a nappaliba. Ahogy kinyílt az ajtó és felkapcsolódtak a lámpák mindenki előugrott, hogy meglepetés kivéve engem. Megbeszéltük, hogy kicsit beetetjük az én félistenemet.
-Ez nagyon meglepett srácok azt hittem elfeljtettetek.-mondta.
-Soha nem feledkeznénk meg rólad haver.-karolta át őt Diego.
-De hol van Tini?-kérdezte.
-Mielött még díszíteni kezdtünk volna elment. Ő nem is tudott a meglepi buliról. Szerintem elfeljtette Jorge.-jelentette ki Samu.
-Tudtam, hogy elfelejtette vagyis számítottam rá mivel egész nap nem utalt semmivel arra, hogy tudná. Annyit se mondott, hogy te barom Boldog szülinapot. Tudtam, hogy el fogja felejteni. Nem is számítottam másra.-hallottam remegő hangját és nem bírtam tovább felálltam a kanapé mögül.
-Boldog szülinaplt te állat. Azt hiszed elfelejteném a születés napod?-kérdeztem.
-Ne haragudj, de nagyon rosszul esett.-mondta és megölelt én meg megcsókoltam.
-Még epres csokitortát is sütöttem.
-Komolyan?-ugrált mint egy kisgyerek.
-Komolyan!.-mutattam a torta felé.
-Na jó srácok akkor kezdődjön az ajándék osztás.-lépett be egy nagyon kedves személy a számomra. Hogy ki? Hát nem más volt mint........