Jortini 2.évad 6.rész

***Jorge***
Eltelt 2 hónap és befejeztük a Violetta 2.évadát is. Na azóta Tini ki sem mozdul a szobából. Néha néha eszik, de velem sem ugyan olyan a kapcsolata. Jó már jobb valamivel és úgy látom kezd felépülni és tudom mi kell neki, hogy újra a régi legyen. Épp a szobája fele tartok egy tálca reggelivel.
-Kopp, kopp hercegnő.
-Gyere! Dünnyögte a takaró alól.
-Kicsim hoztam reggelit.
-Nem vagyok éhes.
-Akkor mit szólnál ha valami mást csinálnánk hisz úgy is letelt a 6 hét azóta a dolog óta. Csókolgattam a vállát.
-Ne, Jorge kérlek!
-Tini elhiszem, hogy megviselt a dolog, de azóta nincs életed a barátaiddal a forgatás vége óta nem beszéltél még a testvéreddel sem. Csak én maradtam neked.
-Tudom és köszönöm. Csókolt meg úgy, hogy az ajkamba harapott.
-Visszatért a régi vadmacskám?
-Vissza. Kerkedett fölém majd szó szerint letépte rólam az inget. Imádtam ezt a délelötött egész nap az ágyban voltunk.
***Tini***
Végre kezdek újra önmagam lenni. Kezdem elfelejteni azt a fájdalmat, hogy  elvettem a gyerekem életét. Ez az én hibám volt mert felelőtlen voltam. Amikor kinyotottam a szemem Jorge feküdt mellettem és folyt a nyála. Még így is tiszta cuki. Gondoltam felébresztem.
-Kicsim ébresztő már délután. Túrtam bele a tökéletesen zselézett hajába.
-Mi, mi van? Ijedt fel.
-Nyugi kicsim csak én vagyok az.
-Mi a baj durva voltam fáj valamid? Húzott magához közel.
-Nem semmi baj szerelmem csak szóltam, hogy már délután ja meg, hogy csorgott a nyálad alvás közben. Töröltem meg a szája szélét.
-Imádlak! Ugye tudod?
-Tudom! Ahogy én is téged.
-Mit szólnál ha elmennénk a többiekhez. Most úgy is a parkba vannak.
-Nem akarok.
-Nem hiszem el Tini azt hittem, hogy végre visszakaplak erre megint befordulsz. Elegem van belőled. Megfolytasz, én igyekszem elfogadni, hogy elvetted a gyereked életét és ez rossz meg minden, de meg eszed az én életemet is! Ordibált.
-Rendben Jorge Blanco ha megeszem az életed akkor nem kell velem legyél.
-Kicsim ne haragudj, nem úgy gondoltam csak.... Bújt oda hozzám.
-Tudod ezzel nagyon megbántottál.
-Én elhiszem, de engem is meg kell érts. Azóta nem láttam a barátaim mióta volt az a dolog.
-Igazad van, akkor menjünk el a parkba. Motyogtam.
-Tessék, mit mondtál? Nem értettem tisztán.
-Mondom menjünk el abba a kurva parkba. Mérgelődtem majd nevettem egyet.
-Na akkor készülj. Lent várlak. Nevetett majd hallottam, hogy lefele trappol a lépcsőn. Gyorsan neki is láttam a készűlődésnek. Lezuhanyoztam, felhúztam egy fekete farmert egy fehér pulcsit és felraktam egy kis halvány sminket. Amikor lementem a nappaliba belebújtam a kabátomba és bakkancsomba aztán mehettünk is. Elég hideg volt mivel már tél volt, de egy pici hó sem volt még. A kocsiba azon tűnődtem, hogy miért is hagytuk el a parkot.
-Kicsim hova megyünk?
-Nem mondom meg. Annyit mondok, hogy Rugg adta az ötletet.
-Ha nem mondod meg akkor két napig nem csókollak meg.
-Azt te se bírod ki. Nevetett.
-Csak figyelj! Az út további részében durcáskodtam. Amikor megérkztünk egy lovarda tárult a szemem elé. Kiszáltam a kocsiból és egy széles mosoly került az arcomra.
-Tetszik?
-Hogy tetszik e? Imádom, de jobban tetszett volna ha el is mondod, hogy ide hozol. Vágtam be megint a durcit.
-Azért kérek egy jutalmat. Mutatott a szájára.
-Megmondtam, hogy nem!
-Tudom, hogy most nem fogod kibírni. Szoritott a kocsi oldalához úgy, hogy csak egy pár centire voltunk egymástól.
-Kibírom. Nyeletem egy nagyot.
-Most is? Hajolt egyre közelebb majd elvesztettem a fejem és ajkaira tapadtam. Jorge illata, érintése, csókja, nézése, de még a közelsége is teljesen megbabonáz.
-Én mondtam! Na gyere menjünk.-Kulcsolta össze a kezünket.