Jortini 2.évad 14.rész

Eltelt öt hónap. Ma van, hogy fél éves terhes vagyok. Megeggyeztünk, hogy 6 hónap után szeretnénk megtudni, hogy fiú vagy kislány lesz a babánk. Úgy döntöttem, hogy meglepem Jorget. Úgy is beteg és nem akarom felkelteni ezért nélküle megyek el az ultrahangra. El is indultam, de közben felhívott Mech, hogy kén neki segítsek, mert ma Xabi elviszi vacsizni és ruhát kéne vegyen. Csak azért megyek el vele, mert tudom, hogy Xabiana miért viszi el vacsizni. Meg akarja kérni a kezét és ez olyan romi. Gyorsan átmentem hozzá és elmentünk egy közeli plázába. Több órán keresztül bent lehettünk míg végül egy fekete farmer és egy kék köves póló mellett döntött. Mechi inkább nadrágot hord mint szoknyát. Nekem nagyon tetszik, de kellett hozzá cipő is ezért elmentünk egy cipő boltba. Ott vett egy fekete telitalpú cipőt. Amikor mindennel végeztünk hazakísértem és mentem is az orvoshoz. Már csak pár sarokniyra voltam, de megint megcsörrent a telefonom. Damon volt az. Azt mondja, hogy defektet kapott és el kéne menjek érte. Nem mondhattam nemet hisz a legjobb barátom. Olyan mintha a testvérem lenne. Elmentem érte és hívtam egy vontatót a kocsihoz. Meg kellett várjuk a vontatót és csak aztán mehettünk haza. Pechemre Damon a város másik felében lakik az orvosomtól. A házuk elött lerakatam én meg mentem is tovább. Egyszer csak megint csörgött a mobilom.
-Mi van már?-szóltam bele ingerülten.
-Hali csajszi nagy szükségem van rád.-mondta Candi a telefonba.
-Mi a baj életem?-Kezdtem aggódni.
-Terhes vagyok és ez mind szép és jó, de ahogy felhoztam a báttyádnak, hogy mi lenne ha ráállnánka baba projektre ő azt mondta, hogy még korai és nem szeretné.-kezdett sírni.
-Jajjj ne aggódj azonnal ott vagyok.-tettem le a telefont majd a Ruggerrot tárcsáztam.
-Szia hugi! Mizu?
-Az, hogy bolond vagy.
-Miért?
-Merre vagy?-kérdeztem.
-A házatokhoz legközelebbi parkban.
-Mindjárt ott vagyok és felveszlek.
-Miért baj van?
-Azt majd megtudod.-csaptam le a telefont és rátapostam a gázra. Amikor megláttam a báttyám az út szélén lefékeztem és betessékeltem a kocsiba.
-Elmondanád végre, hogy mi bajod?
-Hogy mondhattad azt Candelarianak, hogy nem akarsz babát?
-Én csak azt mondtam, hogy most nem akarok, mert még korai.
-Mondjuk ha véletlenül most teherbe esne akkor mit mondanál?
-Azt, hogy semmi baj megtartjuk, mert a mi gyerekünk. Várj, várj, várj! Azt akarod mondani, hogy Candelari terhes?
-Háááát igen!-mondtam zavartan, mert tudtam ez nem nekem kellett volna elmomdani.
-Úr isten én meg azt mondtam neki, hogy korainak tartom a gyereket. Azonnal haza kell mennem.
-Itt is vagyunk.-fékeztem le mire ő egy puszit nyomva az arcomra berohant a lakásba. Na végre mehetek az orvoshoz. Szép nyugodtan kocsikáztam erre nem elfogyott a benzin. Elegem van ebből a napból. Én csak tudni szeretném, hogy mi a neme a gyermekemnek. Kiszálltam a kocsimból és miután úgy éreztem, hogy eleget rugdostam elsétáltam egy benzinkútig. Ott vettem kannásbenzint és visszasétáltam az autómhoz. Megtankoltam és mehettem is tovább. Ahogy bértem a kórházba kértem egy sorszámot és leültem. Dugig volt a váró. Az én számom a 2687-es volt. Már két óra eltelt és én nagyon éhes voltam. Fogtam magam és, hogy eltereljem a gondolataim megnéztem a telefonom 15 nemfogadott hívás jött Jorgetol. Nem csodálom. Reggel mentem elés már délután van. Egyszer csak megláttam az ajtó fölött a számom és én már rohantam is befele.
-Jó napot Martina!
-Jó napot Dr.úr-mosolyogtam. Felfeküdtem szépen arra az ágy szerüségre és kezdetét vette az ultrahang.
-Na akkor tudni szertné a kisbaba nemét
-Természetesen Dr.úr.
-Hát akkor örömmel jelentem be kisasszony, hogy magának...........