Jortini 2.évad 5.rész (Nehéz döntés😱🙈😱❤)

-Tesék?szólaltunk meg egyszerre Jorgeval.
-Azt hiszem én most elmegyek itt vannak a papírok hazamehet és nyugodjon meg még csak pár napos terhes.
-Köszönjük dr.úr viszlát. Mondtam zavartan. Hazafele úton beszélgetni kezdtünk.
-Tini ezt nem hiszem el, hogy nem védekeztetek Facuval.
-Nyugodj meg Jorge igen nem védekeztünk, de ezt nem tudja meg  senki mert még holnap elvetetem a gyereket.
-Biztos ezt akarod?
-Igen, de mivel Facu a gyerekem apja ezért azt szeretném, hogy ő legyen mellettem az abortusznál.
-Ezt nem hiszem el Martina döntsd el, hogy kit akarsz magad mellé mert ha őt akkor tartsd meg a gyereket és éljetek boldogan. Kezdett könnyezni Yoyi.
-Szívem állj meg és nézz rám. Jorge meg állt az út szélén és könnyes szemekkel meredt rám.
-Mond csak hallgatlak. Mondta elcsukló hangon.
-Figyelj szerelmem nem akarok mást csak téged, de meg kell értened, hogy nem te vagy a gyerek apja és Facundonak joga van ezt tudni. Leheltem csókot az ajkára.
-Rendben akkor most együtt elmegyünk hozzá. Amikor odaértünk Facundo háza elé egyre idegesebb voltam, de amikor Jorge összekulcsolta a kezünk minden félelmem elszállt. Becsengettem és már nyílott is az ajtó.
-Sziasztok hát ti? Gyertek be. Mosolygott.
-Szia Facu egy nagyon fontos dolgot akarok elmondani.
-Baj van Tinu?
-Terhes vagyok. Méghozzá tőled.
-Ez komoly?
-Igen és holnap el szeretném vetetni a gyereket és azt akarom, hogy te legyél mellettem mert te vagy az apja.
-Rendben, de biztosan ezt akarod?
-Már miért ne akarná fiatal ő még ehez. Szólt közbe Jorge.
-Igen biztos. Mondtam lehajott fejjel.
-Rendben! Ne haragudjatok, de elmennétek mert ezt nekem még fel kell dolgoznom.
-Rendben szia. Mondtuk egyszerre majd kocsiba ültünk és elmentünk Jorge lakására. Olyan boldog lettem volna ha Jorgetol lett volna babám ehelyett Facutol várom bár még őt is nehéz szívvel vetetem el. Elmentünk fürdeni, megvacsoráztunk majd Yoyi ölelő karjaiban aludtam el. Reggel egyedül ébredtem így hát felöltöztem majd lementem a konyhába. Jorge már a reggelivel várt. Megpróbáltam úgy mögé menni, hogy ne hallja, de ez lehetetlen volt.
-Jó reggelt hercegnő!
-Szia szívem! Mi jót csinálsz?
-Rántotta.
-Hmmm az finom.
-De még te milyen finom vagy. Nyomott neki a falnak.
-Jorge tudod milyen vagyok ha közel vagy hozzám. Dadogtam.
-Tudom, vegyél most egy mély levegőt. Szippantottam egy nagyot és megéreztem Jorge illatát. Olyan ő számomra mint a drog.
-Miért csinálod ezt velem? Borultam neki és vadul csókoltam.
-Mert szeretlek és jó látni, hogy mit váltok ki belőled. Mondta két csók között.
-Elhiszem, de most reggelizzünk és irány a kórház. Alig 1 óra múlva beértünk. Nagyon be voltam parázva és sajnáltam a kicsit.
-Jó napot Martina maga következik. Mosolygott a doki.
Nyeltem egy nagyot és bementem, de pont abba a pillanatba Facu és betoppant az ajtón.
-Áááá maga lenne az apuka?
-Igen. Hajtotta le a fejét Facundo. Kaptam egy szurit és utána minden elsötétült. Amikor felébredtem már egy kórteremben voltam és Jorge fogta a kezem.
-Kicsim jól vagy?
-Nem mert elvettem a gyerek életét! Kezdtem könnyezni.
-Te is ezt akartad vagy nem?
-Pont ez az, hogy nem tudom meg amúgy sem volt más választásom.
-Nyugodj meg szerelmem most szépen hazaviszlek.
El is mentünk haza én bementem a szobába bebújtam a takaró alá és ki sem akartam jönni.