Jortini 2.évad 22.rész

-Figyelj kicsim Ruggerro már jól van, de hagyni kell, hogy felépüljön.-mondta és megcsókolt.
-Hála istennek.-rogytam sírva a földre, de már boldogan.
-Szerelmem most már nyugodj meg.-vett fel a karjába az én hercegem.
-Persze megnyugszok csak annyira boldog vagyok meg most jön ki rajtam a stressz.
-Ja én úgy hallottam, hogy azt már levezetted itt kint a székeken meg a kukákon.
-Igen ott is.-mosolyogtam mire ő bevitt az egyik korterembe és megpillantottam a báttyám.
-Szia hugi.-mosolygott.
-Köszönöm istenem köszönöm!-hálálkodtam és a nyakába ugrottam.
-Ne istennek köszönd hanem magadnak. Én is neked köszönöm és a szavaidnak amiket a műtőben mondtál.
-Hallottad?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen. Nem tudom, hogy de hallottam.-mosolygott és magához ölelt.
-Na és mikor jöhetsz haza?
-Hát holnap ha minden igaz, de csak azért mert Jorge megbeszélte az orvosokkal, de persze szigorú ágynyugalom két hétig.-nevetett.
-Akkor át kell menjek, mert Cande már nem rohangálhat.
-Megtennéd?-kérdezte.
-Érted? Érted mit ne tennék meg?-pusziltam meg mire hangos nevetésbe törtünk ki.
-Majd én átmegyek. Neked és Jorgenak a kicsi mellett a helyed.-hallottam Facundo hangját mögüllem.
-Haver egy életre leköteleztél.-pacsizott le Rugg Facuval.
-Köszi Facu.-pusziltam meg. Elköszöntem a tesomtól és kimentem a folyosóra, de ekkor egy nagyon nagy fájdalmat éreztem a hasamba. Hirtelen vérezni kezdtem ott lent és összeestem.
-ÁÁÁÁÁÁ segítsen valaki!-ordítottam a fájdalomtom majd a páromat pillantottam meg aki aggódva odarohan hozzám és felvesz.
-Fathi dr.úr jöjjön kérem.-kiabált hangosan.
-Mondjad Jorge mi baj?-sietett oda. Szegényke kicsi és úgy jár mint egy pingvin, de nagyon ari.
-A barátnőm. Nem tudom mi baja.
-Én szerintem tudom, de meg kell vizsgáljam.
-Rendben. Kicsim bemenjek veled?-fogta meg a kezem.
-Nem kell ez a nőgyógyász feladata nem a tiéd.-csókoltam meg majd bementünk egy ajtón.
***Jorge***
Már fél óraja bent vannak és semmi. Esküszöm ebbe beleőrülök. A srácok már hazamentek, mert későre jár. Egyszer csak kilépett a doki.
-Azt hiszem jobb ha most bemegy Martinához.-mondta lehajtott fejjel.
-Miért mi történt?
-A barátnője elvetélt.
-Mi terhes volt?
-Igen és ez a sok stressz meg minden megártott neki.-mondta mire én berontottam a helyiségbe és az ágyon a zokogó barátnőmet pillantottam meg.
-Semmi baj Tini. Minden rendben lesz.
-Semmi sem lesz rendben. Ez az én hibám. Jobban odakellett volna figyelnem.
-Ne butáskodj már. Figyelj még lehet rengeteg gyermekünk okés?
-Ühümm.-szipogot én meg felvettem az ölembe és kivittem a kocsiba. Beültettem az anyósüllésre magam mellé majd elindultunk. Egész úton meg sem szólalt csak bámult maga elé. Amikor hazaértünk elment fürdeni, lerendezte a kicsit és indult volna aludni csak én leállítottam.
-Martina enned kell. Bajod eshet ráadásul úgy mászkálsz itt mint egy zombi.
-Úgy is érzem magam.-mondta lehajtott fejjel.
-Nem te tehetsz eről az egészről. Érted? Tudod ez hány emberel előfordult már?
-Igen, de akkor is Ő a mi gyerekünk lett volna.-bújt oda hozzám.
-Tudom! Nekem is nagyon rossz, de gondolj a fiúnkra. Ő itt van és szeretnünk kell.-mondatam majd gyöngéden megcsókoltam.
-Rendben.-kúszott egy mosly az arcára.
***Tini***
Jorgenak igaza van. Most Mateo a legfontosabb és nem akarom, hogy egy depis anyukája legyen. Lesz még lehetőségem arra, hogy gyermeket szüljek az én kis majmócámnak. Megvacsoráztam a hercegemmel és indultunk volna aludni, de a kicsi felsírt. Gyorsan bementünk a szobába és Yoyi a picit a kezébe vette.
-Shhhh......-ringatta a kezében majd énekelni kezdte az Abrazame y verast. A kicsi Neymarunk azért sem akart aludni.
-Megpróbálhatom?-nyujtottam a kezem mosolyogva. Ő átadta nekem én meg elekzdtem dudolni és énekelni azt a Tchu Tcha Tcha dalt amire Neymar mindig táncolt. Hamar elaludt és mi is mehettünk lefeküdni.
-Ez a kissrác tuti Barcas lesz. Egy igazi Neymar.-nevetett halkan a szerelmem.
-Hát én mondtam.-kócoltam össze a haját.
-Na ezt nem kellett volna.-kapott fel és az ágyra rakva csikizni kezdett.
-Ne.....ne....Yoyi ne!-nevettem hangosan mire abbahagyta és megcsókolt.
-Aludjunk, mert nekem reggel dolgozni kell ám menni.-csókolgatta a nyakam.
-Oké, de elötte nem énekelnéd el nekem a Nuestro Camino-t? Mostanában nem tudok a hangod nélkül elaludni.-bújtam oda hozzá mire bólintott egyet és karjaiba zárt. Szép halkan énekelni kezdett és a dal végén egy puszit nyomott az arcomra. Én meg újra nyugodtan aludhattam.