Jortini 2.évad 23.rész

5 év múlva......
5 év telt el a kisbabám elvesztése óta, de már van egy kislányom Violetta Katharina Blanco.

Tudom kicsit érdekes, de nagyon tetszett Jorgenak a Kathrin név. Az én kicsikiém már 1 Mateo pedig 5 és fél éves. Eleinte azt kérdezgette, hogy mikor visszük vissza Violettát, de most már érti, hogy ő a kishuga. Jorge pedig áhhh nem is tudok olyat mondani, hogy kifejezzem mennyire tökéletes apa és férj. Igen férj mivel két éve eljegyeztük egymást. Tudom azt mondtam nem akarom, de mégis csak vele fogom leélni az életem és ő ezt akarta. Azt szeretném, hogy boldog életet éljünk.
A drága barátnőmnek Arielnek is van egy 4 éves kislány Lena meg egy kisfia aki 3 éves és Leonnak hívják. Nagyon elterjedtek a sorozatainkból a nevek, de nincs mit tenni. Ha nem szerepeltünk volna ott nem ismernénk ma egymást és nem lennénk egy összetartó család.
-Mami, mami kaphatok egy új lepülőt?-szaladt oda hozzám a konyhába Mateo.
-Milyet?-kíváncsiskodtam.
-Hát olyan távílányitósat?-mosolygott aranyosan.
-De hát múlthéten kaptál egy újat.-álltam fel a kislányom etetőszéke mellöl.
-Igen, de apuci megint eltölte.-nyafogott.
-Akkor apuci fog neked újjat venni.-vettem fel a kezembe.
-Én is mondtam neki, de azt mondta nincsen pénze.
-Akkor menj be a szobába az ovistásiért addig én beszélek apuval.-adtam neki egy puszit és letettem.
-Okés.-szaladt fel.
-Jorge Blanco beszélnünk kell.-kiáltottam el magam mire ő megjelent feltartott kezekkel.
-Nem csaltalak meg.
-Hát ajánlom is. Akár a gondolata is felmerül a fejecskédben, hogy elhagysz megöllek.-húztam oda magamhoz az ingje gallérjánál fogva majd megcsókoltam.
-Akkor mit csináltam?
-Azt, hogy minden héten eltöröd a fiad játékát, de nem veszel újjat.-tettem csípőre a kezem.
-Oké, oké ma veszek egy újjat.
-Akkor már vehetsz is egy Neymaros pólót neki mivel jövő héten szüpinapja és ő azt kért.-nevettem.
-Biztos nem Ronaldosat?
-Nem!-ráncoltam össze a homlokom.
-Megyek már szia.-csókolt meg és eltünt.
-Mateo gyere indulunk mi is.-kiabáltam ő meg már trappolt is lefele. Vilut beraktam a hordozóba és kivittem a kocsiba a testvére mellé.
-Mami mikor éjünk oda az oviba?-nyávogott a fiam.
-Még el sem indultunk. Miért akarsz te ennyire oviba menni?
-Hát mejt ott van Lena.-mosolygott.
-Okés akkor gyorsan elmegyünk az oviba aztán elmegyek keresztanyudhoz, hogy megnézzem a kicsi Leont.-nevettem és becsatoltam. Ahogy odaértünk Lena már szaladt is kifele és beugrott a nyakamba.
-Szia prücsök.-adtam neki egy puszit.
-Szia kejesztanyu. Hol van Mateo?-nézelődött.
-A kocsiba.-kacagtam és kiemeltem a fiamat.
-Hello.-ugrottak egymás nyakába miközben kijött Alba az ovónő.
-Szia Tinu.-ölelt át.
-Csáó életem!
-Be kell vigyem a gyerekeket, de meg akarom nézni ott azt a szépséget az autóba.-mondta és odament. Váltottunk még pár szót, de nekem mennem kellett.
-Na nekem mennem kell Candehoz puszi.
-puszi szia.-köszönt el ő is. Elmentem az én vörös barátnőmhöz. Amikor becsöngettem egyből nyílt is az ajtó. A testvérem sírva borult a nyakamba.
-Mi történt Ruggerro?-szorítottam magamhoz.
-A kisfiam haldoklik.
-Várj mi?-sápadt el az arcom.
-Ha nem találnak neki egy héten belül donort meghal.
-Milyen donort?
-Máj donort.
-Jézusom. Hol van a kicsi? Na és Candelaria?-mentem be.
-Cande három napja nem jött ki a szobából Leon pedig hol jól van hol pedig csak hány.
-Bármiben segítek csak szólj.-pusziltam meg.
-Köszi, de nem tudsz mit tenni. Jorge is azt mondta, hogy megpróbál mindent, de.....
-Micsoda? Jorge végig tudott eről, de nekem nem szólt?-csattantam fel.
-Figyu Tina nem akart felzaklatni. Tudja, hogy így is kivagy Mateo rohamai miatt. Nem akarta, hogy mégjobban aggódj.-simított végig a karomon.
-Nem ez akkor sem megoldás. Az unokaöcsém haldoklik, de ti nem szóltok nekem eről? Eszetkbe sem jutott?-mérgelődtem.
-Nem értesz. Csak miattad volt.
-Miattam? Tudod mit akkor se szóljatok ha meghalt.-emeltem fel a hangom.
-Szóval szerinted nem marad életben?-jött le a lépcsőn Cande.
-Ne Ariel nem úgy értettem csak....
-Nem semmi baj én sem hitegetem magam akkor.-szaladt vissza a szobába.
-Gratulálok!-mondta a báttyám mérgesen és elindult fel.
-Ne Rugg.-folytak végig a könnyeim az arcomon. Ezzel nem is foglalkozva elment. Én kocsiba ültem majd a kórházig meg sem álltam. A lányomat kivettem a kezembe és úgy mentem be. A portán megékrdeztem Meredist, hogy merre találom a férjem. Ő csak annyit mondott, hogy a B11-es szobába. Megáltam az ajtó elött és vártam, hogy kijöjjön a betegtől.
-Kicsim hát te mit csinálsz itt?-lépett ki az ajtón.
-Te csak ne kicsimezz. Miért nem tudtál szólni aról, hogy az unokaöcsém haldoklik?-dühöngtem.
-Nyugi Tini.-fogtam meg a vállam.
-Te csak ne nyugizz! Nekem is van jogom tudni aról, hogy a testvérem gyereke a halálán van nem?-sírtam el magam.
-Látod? Pont ezért nem szóltunk.-simított végig az arcomon.
-Nem akarok több halált. Ha Leon nem lesz abba a báttyám belepusztul és akkor még Candelitáról nem is beszéltem.-kezdtem kétségbe esni.
-Figyelj rám! Most szépen hazamegyünk és mindent megbeszélünk.
-Nem, nem akarok.-jelentettem ki.
-Dehogynem és addig Mechihez beadjuk Vilut. Úgy is látni akarta.-mondta majd miután átöltözött és a lányunk kiraktuk a keresztanyjánál mentünk is haza. Beérve a házba nem bírtam tovább és hangos zokogásba kezdtem miközben az ajtónak dölve lecsusztam a földre.

-Hé, hé szerelmem minden rendben lesz.-ölelt magához a párom.
-Nem semmi nem lesz rendben. Soha nem is volt és soha nem is lesz amíg mindenki hazudik körülöttem.-kiabáltam miközben felmentem a fiam szobájába pakolni.

Valamivel próbáltam elterelni a figyelmem, de nem ment. Egyszercsak elszállt az agyam és átérve a régi "gyerek" szobámba elkezdtem mindent leverni az iróasztalomról és mindenhonnan. Hirtelen egy tűszúrást éreztem a karomban majd minden elsötétedett.