Jortini 2.évad 18.rész

A kis akciónk után mentünk is vissza dolgozni. Végre Jorge is a régi volt és nekem sem kellett aggódni miatta. A tánc próba közepén a fiúk odatáncoltak mellém és kérdezősködni kezdett.
-Te Tini mit csináltál Jorgeval, hogy így ki van virulva?-kérdezte Diego.
-Jajj ugyan már ti is tudjátok, hogy lovacskáztak.-nevetett.
-Hogy mi csináltunk?-néztem értetlenül.
-Hát tudod lovacska, kutyuska vagy cicuska bánom is én.-mondta Nico.
-Jajj így nem fogja érteni ti barmok. A lovacska annyit jelent, hogy huncutkodtatok vagy nevezzük nevén a dolgot na jó ne. Maradjon a lovacska vagy a himihumi.-mondta Samu.
-Ja, hogy úgy! Nem srácok ezt felejtsétek el.-mordultam rájuk.
-Na jó most már tényleg szálljunk le a hugomról. Úgy nézki, hogy ő mkst az akció után morcosabb lett.-röhögött Rugg és visszatáncoltak a helyükre a srácokkal.
-Srácok álljatokle! Be szeretnék jelentdni valamit.-mondta Sergio és mutatta, hogy üljünk le.
-Miről van szó?-kérdezte Alba.
-Nos arról lenne szó, hogy érkezik hozzánk két új koreográfus: Roberto éd Damon talán valamelyikőjüket ti is ismeritek.
-Én mind a kettőt.-tettem fel a kezem miközben beléptek a srácok. Nekem több se kellett szaladtam oda üdvözölni őket.
-Szia Tinu.-mondta Roberto a régi munkahelyemről a koreós és Damon.
-Jajj olyan rég láttalak már titeket.-mondtam miközben Jorge is megjelent mellettem.
-Ti még együtt?-mosolygott Rob.
-Igen ő a jegyesem és gyermekem anyja.-szorított magához Yoyi.
-Jaj hallottam, hogy született a fiad gratulálok nektek.-mondta Damon éy keuet fogott a párommal engem meg megpuszilt.
-Na jó srácok mára vége!-mondta a főni és elment. Én elmentem Robertoval és Damonnel fagyizni majd siettem haza a fiamhoz. Ahogy beléptem az ajtón Jorge mérges tekintete fogadott.
-Mégis merre jártál?-mondta idegesen a gyerekkel a kezében.
-Robbal meg Damonel voltam fagyizni.-vettem el tőle a gyereket.
-Fontosabbak a pasiaid mint a fiad?-kiabált hangosan.
-Ezt most fejezd be Jorge Blanco!-emeltem fel a hangom.
-Tudod mit menjél pasizzál csak.-kiabált és felborította az üvegasztalt.
-Na ebből elég!-téptem le a gyűrüm és hozzá vágtam.
-Jó legyen akkor bontsuk fel a házasságot. Vette fel a gyűrűt és felszaladt a szobába. Én megfogtam Mateot összepakoltam a cuccaink és elmentem. A báttyámék házáig meg sem álltam. A fiamat baraktam a hordozóba és sírva dörömböltem az ajtón. Végül Ruggerro nyitott ajtót én meg a karjába borultam.
-Mi van veled hugi?-szorított magához.
-Jo...Jor....Jorge!-bömböltem hangosan amire Cande is lejött.
-Tinita mi van veled?-szaladt oda hozzám és kivette a hordózót a kezemből majd a kanapéra ültetett. Szép sorjában mindent elmeséltem mire Rugg ökölbe szorított kézzel elindult ki.
-Rugg álj meg kérlek!-húztam magamhoz szipogva. Ő csak szorosan átölelt és megpuszilta a fejem.
-Figyelj Tina én ma külön szobában alszok te aludj nyugodtan Ruggal.-puszilta meg a homlokom Candelaria.
-Jaj drágám nem kell.-öleltem meg.
-Dehogynem, hogy kell!-mondta miközben a gyerekem ringatta.
-Köszönöm Candelita!-pusziltam meg miközben átvettem Mateot. Elmentem kefürödtem, fogat mostam és felhúztam a pizsim. Ruggerroval bebújtunk az ágyba, de én még elötte felhívtam Mercedest.
-Szia Tini!
-Szia Mech.-szipogtam.
-Na mi baj?-váltott át aggódó barátnő szerepbe.
-Vége van! Soha többet nincs Jortini.
-Hogy mi van? Ilyen nincs. Akkor azért hívott ma fel engem ez a majom hulla részegen?-mondta idgesen.
-Mi felhívott?-kérdeztem.
-Naná azt mondta, hogy valami csillámpónik vagy kecskék repkednek az emeleten a gyerekszobába és Mateo azt próbálja elrakni.
-Ezt nem hiszem el!-sírtam tovább.
-Nyugi szívem! Kitartás!-küldte a puszit a telefonon keresztül.
-Rendben! Most megyek Mech! Szia!-mondtam és minyomtam a telefont.
-Minden rendben?-kérdezteba báttyám.
-Persze csak ölelj át!-pusziltam meg majd szorosan hozzábújva aludtam el.