Jortini 2.évad 17.rész

Peter állt az ajtóban Mateoval a kezében. Halál félemem volt mindig is ha megláttam Lanzanit.
-Szia Tinukám! Mi az meg se mukkansz?-lépett közelebb.
-Könyörgöm bármit meg teszek csak ne bántsd a fiamat!-sírtam.
-Na ugyan már, hogy gondolhatsz ilyenre? Mind a kettőtöket bántani foglak. Nekem kellett volna gyereket szülj!-emelte fel a hangját. Na ebből, hogy fogok kimászni. Gondoltam magamban miközben megpillantottam Jorge telefonját. Itt hagyta. Az lenne az egyetlen esélyem ha visszajönne. Hirtelen Peter is észre vette, hogy a telefont szugerálom. Megfogta és széttörte a mobilt.
-Nem fogsz te itt telefonálni.-pofozott meg.
-Kicsim itt hagytam a.....Peter?-pillantottam meg Jorget.
-Ha egy lépéssel is közelebb jössz megölöm a gyereket.-szorongatta a kezében a fiamat.
-Jorge kérlek ne csinálj semmit!-zokogtam. Pár másodperc után annyit vettem észre, hogy Yoyi egy kést dob Peter felé. A lábába állt, de Peter a földre rogyott.
Jorge gyorsan oda térdelt és elkapta Mateot majd kihúzta a kést Lanzani lábából.
-Ha mégegyszer bántod a családomat vagy a menci telóm garantálom, hogy a két kezemme nyírlak ki. Most pedig húzz el te faszkalap.-rugta meg én meg csak a fiamat puszilgattam. Akkora sokkot kaptam, hogy elájultam. Minden elsötétült körülöttem. Arra emlékszem, hogy szóltam Jorgenak, hogy a kicsi. Amikor újra kinyitottam a szemem Jorge állt ott a cuccaimmal.
-Hogy vagy szerelmem?-szaladt oda hozzám és csókolgatni kezdett.
-Jól, de mehetek haza?
-Igen gyere a kicsi már az autóban  van. Rugg kivitte.-mosolygott és megvárta amíg átöltözöm. Kikértük a papirokat és mehettünk is a kocsihoz. A báttyám már bent játszott a hátsó üllésen a fiammal. Amikor meglátott kiszállt a kocsiból és felkapott.
-Ugye jól vagy?-puszilta meg a homlokom miután letett.
-Persze csak annyira megijedtem, hogy valami baja lesz Mateonak.-kezdtem pityeregni.
-Na gyere, gyere ide.-ölelt át szorosan és még neki is kicsordult pár könnycsepp.
-Na mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi csak tudod nem bírnám ki ha elveszítenélek.
-Jajj báttyó anniyra szeretlek!-ölelgettem.
-Engem ki is hagytok?-kezdett pukkadkodni Yoyi.
-Jajj gyere ide kis majmócám.-tártam szét a karjaim és megöleltem. Olyan szorosan ölelt mint még soha majd megcsókolt. Egyszerűen annyira szeretem. El sem lehet mondani. Beültünk a kocsiba majd elindultunk. Haza fele menet kiraktuk Ruggerrot a házuknál és mentünk is haza. Ahogy beléptem a ház ajtaján kivettem a kicsit a hordozóból és fel is vittem a fürdőbe! Lefürdettem majd át is mentünk a szobájába.

Ott megetettem felraktam rá a pelenkát és beraktam a kiságyba. Azt hittem majd édesen aludni fog, de nem. Énekeltem mindent csináltam amit el lehet képzelni végül feladtam. Egyszer csak Jorge jött be és atölelt.

-Na mi van nem alszik?-kérdezte miközben megpuszilta a fejem.
-Dehogy alszik inkább sír.-mondtam álmosan.
-Na majd én.-ment oda és a Te Creot kezdte el énekelni. A kicsi egyből elaludt. Én meg se szólaltam csak csalódottan átmentema szobába aludni. Nemsokkal késöbb Jorge is bejött és lefeküdt mellém.
-Miért mentél el?-kérdezte miközben átölelt.
-Te jó apa vagy és értesz ehez. Úgy néz ki én már az elején elbuktam az anyaszerepben.-szomorkodtam.
-Dehogy is. Nagyon jó anya leszel. Ha meglessz a többi 12 gyerekünk azok majd a te hangodra fognak elaludni az biztos.-puszilta meg a hátam.
-Minek nézel te negem Jorge valami szülőgépnek?-háborodtam fel nevetve.
-Hát azért szeretnék még egy pár kis Blancot.-nevetett.
-De nem tizen kettőt.-jelentettem ki.
-Akkor csak nyolcat.-fordított maga felé és megcsókolt.
-Jajj te! Viszont ha ilyen jó énekes vagy nekem énekeld el megint a Podemost, mert nem tudok aludni.-feküdtem a mellkasára. Ő megcsókolt és dalolni kezdett én meg elaludtam.
1 hét múlva......
A Violetta újra forog. Az életem teljesen kerek. Jorge imád és én is őt. Bár mostanában nagyon furcsa. Az elöbb is észre se vett és nagyon feszültnek látszik. A gondolkodási menetemből Cande szakított ki.
-Tinita hallasz te enegem?-legyezett a kezével elöttem.
-Mi van?-néztem értetlenül.
-Én is azt kérdezem. Miért ilyen feszült Jorge?
-Nem tudom! Annyira fura.-hajtottam le a fejem.
-Héj csajszi mi van Jorgeval? Nem az a felszabadult srác aki volt.-mondta Alba és Mech miközben odajöttek.
-Na ebből elég megyek és beszélek vele.-csaptam le a mappám és elindultam a fiú öltöző fele.
-Jorge!-ordítottam a folyosót végig járva majd benyitottam az öltözőbe! Ott állt egy szál alsóban.
-Mi van már?-kiabált és össze vissza dobálta a ruháit.
-Mi van veled? Mindenki észre vette, hogy más vagy. Mintha nem te lennél feszült vagy meg minden.-mondtam miközben a mellkasára tettem a kezem. Ő megfogta a csuklóm és a szívéhez rakta.
-Érzed ezt? Érzed, hogy milyen gyorsan ver a szívem? Na ez azért van, mert már hiányzól úgy és egyszerüen nem bírom! Akarlak érted?-nyomott neki a falnak és én nagyon megijedtem majd összehúzodtam mire ő meghátrált.
-Ne haragudj, nem akartam!-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj megértelek, mert én ugyan úgy kívánlak téged csókoltam meg miközben a hátát simogattam. Azonnal letéptem róla azt az alsó gatyát is majd én is levetkőztem. Elterültünk a benti kis kanapén és játszadoztunk. Elösször Jorge csókolgatott engem mindenhol majd én őt. Aztán megtörtént. Olyan vad volt és szenvedélyes. Érződött, hogy ezt már mindketten akarjuk.