2.évad 20.rész

-Higgadj le Martina! Én is aggódom!-szorított magához erősen. Egyszer csak orvosok kezdtek el rohangálni ide oda mindenféle gyógyszerekkel meg mindennel.
-Mi van a fiammal? Kérem mondják el!-téptem ki magam Jorge karjaiból és az egyik orvoshoz szaladtam.
-Nyugodjon meg kisasszony! Most már minden rendben a fiával, de epilepsziás.
-Mi az, hogy lehet?-sírtam tovább.
-Figyeljen ez bárkivel előfordulhat, de gyógyszerekkel kezelhetjük és talán még ki is gyógyúlhat belőle!
-Köszönjük Dr.nő.-mondta Jorge.
-Ugyan nincs mit! Pár perc és bemehetnek hozzá és haza is vihetik!-mosolygott kedvesen majd Jorgera kacsintva elment. Yoyi meg még nyálasan vigyorgott nem mellesleg ő is visszakacsintott. Én meg felkaptam a vizet és pofonvágtam.
-Neked meg mi bajod?-nézett rám értetlenül.
-Za egy dolog, hogy szétváltunk, de a szemem láttára flörtölgetsz egy orvossal ez már mindennek a teteje.-vágtam a fejéhez a dolgokat. Ahogy megfordultam láttam, hogy int a doki, hogy bemehetünk. Fogtam magam és azonnal berontottam a kicsikémhez. Felvettem a kezembe és rénekelve ringatni kezdtem. Egyszercsak éreztem, hogy hátulról valaki átölel. Tudtam, hogy ki az ezért ki is akartam szabadulni karjaiból, de nem hagyta.
-Tudom, hogy szeretsz és meg kell bocsájts, mert most te is ugyan úgy féltékenykedtél.
-Persze,hogy szeretlek te barom,de elegem van már a kitöréseidből.-háborodtam fel mire ő csak elmoslyodott és megpróbált megcsókolni, de nem hagytam.
-Most meg mi bajod van?
-Még haragszok.-mérgelődtem.
-Kicsim egy pillanatra rakd le azt a gyereket kérlek.-mondta mire én letettem és ő megragadott. Felemelt és egy hosszas csókot váltottunk. Ahogy nyelvünk találkozott én megremegtem és melegség járta át a testem. A csókunk végén letett és magához szorított én meg beszívtam az illatát.
-Nem tudok nélküled élni Jorge Blanco.-fúrtam a fejem a mellkasába mkre ő megpuszilta a fejem.
-Én sem nélküled te kis buta.-kuncogott halkan erre én megcsípkedtem. Nem sokra rá bejött az orvos. Oda adta a papírokat, a receptet és már mehettünk is. Elösször a gyógyszertárba mentünk mind a négyen plussz a kicsi után meg Ruggékhoz a cuccaimért. Végre újra együtt lehetek azzal akit szeretek, viszont ezt a házasságdolgot már nem akarom. Ezt még Jorgeval is meg kell beszélnem, de bízom benne, hogy meg tud érteni. Ahogy haza értünk Yoyival elmentünk megfürdetni a fiúnkat majd megetettük. Eztán mi is vacsiztunk meg lezuhanyoztunk. Épp a szobában feküdtem az ágyon egy könyvet olvasva amikor a párom lépett be az ajtón.
-Kincsem beszélnünk kell.-mondta mosolyogva és megcsókolt.
-Mondjad életem.-bújtam hozzá.
-Szeretném ha újra visszahúznád a gyűrűt az újjadra.-vette ki az éjjeliszekrény fiokjából az ékszert.
-Én is eről akartam beszélni Jorge. Mi lenne ha nem házasodnánk össze? Tévedés ne essék. Nem azért, mert nem szeretlek hanem, mert annélkül is imádjuk egymást és tudjuk, hogy te csak az enyém vagy én meg csak a tiéd.
-Jó akkor nem lesz esküvő se semmi!-durcizott és berontott a fürdőbe. Tudtam, hogy megsértődik. Egyszerűen én mindig is utáltam a házasságot a nagy esküvőket meg az ilyen puccos dolgokat. Meg nem kell egy hülye papír ahoz, hogy tudjuk szeretjük egymást és soha nem válunk szét. Amíg ezen gondolkoztam Blanco kijött a fürdőből egy szál alsónaciba és megállt a gardrób elött, hogy előkeresse a holnapi ruháját. Én a háta mögé osontam a kezemet összekulcsoltam elöl a hasánál és elkezdtem lábujjhegyre állva a vállát puszilgatni.
-Yoyi kérlek ne csináld ezt. Nem elég, hogy van egy gyermekünk és, hogy együtt élünk. Én annyira szeretlek, hogy egy hét után megbolondulok ha összeveszünk.
-Én is szeretlek.-fordult elém és megcsókolt közben pedig az ágy fel vezetett. A hátamra fektetett, levette a pizsim meg a fehérnemüm és csókolgatni kezdett. Hangos nyögésekkel nyugtáztam, hogy élvezem és, hogy ezt akarom. Inenntől el tudjátok képzeni, hogy mi volt. LOVACSKA!!!!!! Egyszóval egy csodálatos és Hangos éjszaka. Persze arra figyeltünk, hogy a kicsi ne ébredjen fel.