Jortini 2.évad 22.rész

-Figyelj kicsim Ruggerro már jól van, de hagyni kell, hogy felépüljön.-mondta és megcsókolt.
-Hála istennek.-rogytam sírva a földre, de már boldogan.
-Szerelmem most már nyugodj meg.-vett fel a karjába az én hercegem.
-Persze megnyugszok csak annyira boldog vagyok meg most jön ki rajtam a stressz.
-Ja én úgy hallottam, hogy azt már levezetted itt kint a székeken meg a kukákon.
-Igen ott is.-mosolyogtam mire ő bevitt az egyik korterembe és megpillantottam a báttyám.
-Szia hugi.-mosolygott.
-Köszönöm istenem köszönöm!-hálálkodtam és a nyakába ugrottam.
-Ne istennek köszönd hanem magadnak. Én is neked köszönöm és a szavaidnak amiket a műtőben mondtál.
-Hallottad?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen. Nem tudom, hogy de hallottam.-mosolygott és magához ölelt.
-Na és mikor jöhetsz haza?
-Hát holnap ha minden igaz, de csak azért mert Jorge megbeszélte az orvosokkal, de persze szigorú ágynyugalom két hétig.-nevetett.
-Akkor át kell menjek, mert Cande már nem rohangálhat.
-Megtennéd?-kérdezte.
-Érted? Érted mit ne tennék meg?-pusziltam meg mire hangos nevetésbe törtünk ki.
-Majd én átmegyek. Neked és Jorgenak a kicsi mellett a helyed.-hallottam Facundo hangját mögüllem.
-Haver egy életre leköteleztél.-pacsizott le Rugg Facuval.
-Köszi Facu.-pusziltam meg. Elköszöntem a tesomtól és kimentem a folyosóra, de ekkor egy nagyon nagy fájdalmat éreztem a hasamba. Hirtelen vérezni kezdtem ott lent és összeestem.
-ÁÁÁÁÁÁ segítsen valaki!-ordítottam a fájdalomtom majd a páromat pillantottam meg aki aggódva odarohan hozzám és felvesz.
-Fathi dr.úr jöjjön kérem.-kiabált hangosan.
-Mondjad Jorge mi baj?-sietett oda. Szegényke kicsi és úgy jár mint egy pingvin, de nagyon ari.
-A barátnőm. Nem tudom mi baja.
-Én szerintem tudom, de meg kell vizsgáljam.
-Rendben. Kicsim bemenjek veled?-fogta meg a kezem.
-Nem kell ez a nőgyógyász feladata nem a tiéd.-csókoltam meg majd bementünk egy ajtón.
***Jorge***
Már fél óraja bent vannak és semmi. Esküszöm ebbe beleőrülök. A srácok már hazamentek, mert későre jár. Egyszer csak kilépett a doki.
-Azt hiszem jobb ha most bemegy Martinához.-mondta lehajtott fejjel.
-Miért mi történt?
-A barátnője elvetélt.
-Mi terhes volt?
-Igen és ez a sok stressz meg minden megártott neki.-mondta mire én berontottam a helyiségbe és az ágyon a zokogó barátnőmet pillantottam meg.
-Semmi baj Tini. Minden rendben lesz.
-Semmi sem lesz rendben. Ez az én hibám. Jobban odakellett volna figyelnem.
-Ne butáskodj már. Figyelj még lehet rengeteg gyermekünk okés?
-Ühümm.-szipogot én meg felvettem az ölembe és kivittem a kocsiba. Beültettem az anyósüllésre magam mellé majd elindultunk. Egész úton meg sem szólalt csak bámult maga elé. Amikor hazaértünk elment fürdeni, lerendezte a kicsit és indult volna aludni csak én leállítottam.
-Martina enned kell. Bajod eshet ráadásul úgy mászkálsz itt mint egy zombi.
-Úgy is érzem magam.-mondta lehajtott fejjel.
-Nem te tehetsz eről az egészről. Érted? Tudod ez hány emberel előfordult már?
-Igen, de akkor is Ő a mi gyerekünk lett volna.-bújt oda hozzám.
-Tudom! Nekem is nagyon rossz, de gondolj a fiúnkra. Ő itt van és szeretnünk kell.-mondatam majd gyöngéden megcsókoltam.
-Rendben.-kúszott egy mosly az arcára.
***Tini***
Jorgenak igaza van. Most Mateo a legfontosabb és nem akarom, hogy egy depis anyukája legyen. Lesz még lehetőségem arra, hogy gyermeket szüljek az én kis majmócámnak. Megvacsoráztam a hercegemmel és indultunk volna aludni, de a kicsi felsírt. Gyorsan bementünk a szobába és Yoyi a picit a kezébe vette.
-Shhhh......-ringatta a kezében majd énekelni kezdte az Abrazame y verast. A kicsi Neymarunk azért sem akart aludni.
-Megpróbálhatom?-nyujtottam a kezem mosolyogva. Ő átadta nekem én meg elekzdtem dudolni és énekelni azt a Tchu Tcha Tcha dalt amire Neymar mindig táncolt. Hamar elaludt és mi is mehettünk lefeküdni.
-Ez a kissrác tuti Barcas lesz. Egy igazi Neymar.-nevetett halkan a szerelmem.
-Hát én mondtam.-kócoltam össze a haját.
-Na ezt nem kellett volna.-kapott fel és az ágyra rakva csikizni kezdett.
-Ne.....ne....Yoyi ne!-nevettem hangosan mire abbahagyta és megcsókolt.
-Aludjunk, mert nekem reggel dolgozni kell ám menni.-csókolgatta a nyakam.
-Oké, de elötte nem énekelnéd el nekem a Nuestro Camino-t? Mostanában nem tudok a hangod nélkül elaludni.-bújtam oda hozzá mire bólintott egyet és karjaiba zárt. Szép halkan énekelni kezdett és a dal végén egy puszit nyomott az arcomra. Én meg újra nyugodtan aludhattam.

Jortini 2.évad 21.rész

4 hónap múlva.....
Négy hónap telt el és az én kisfiam egy hónap múlva fél éves. Én multhéten töltöttem be a 21-et. Jorge is már 27. Annyira vészesen közeledik a harminc fele, de ahányszor ezt felhozom mindig mérgelődik. Ez érthető mivel senki sem akar megöregedni. Ahogy ezen gondolkoztam épp Mateot tettem tisztába késöbb pedig megetettem. Elindultam le a konyháb, de lefele menet megszédültem és zuhanni kezdtem gyerekkel a kezemben. A kicsit magamhoz szorítottam és nagy szerencsémre háttal estem a földre. Borzalmas fájdalom nyilalt a gerincembe, de fel kellett állnom. A picit is felvettem és leraktam a nappaliba a szőnyegre amíg megfőzöm az ebédet. Én ugyan gyesen vagyok, de Yoyi a Violetta végével normális munkát akart vállalni. Így hát az én drágámból orvos lett. Amúgy igen jól hallottátok. Vége van a Violettának. Két hónap alatt sikeresen leforgattuk az utolsó évadot. Az idő alatt tanult Jorge, hogy orvos lehessen. Még nem olyan nagy orvos, de már az elég, hogy ő a korházat választotta. Mindig törődött az emberekkel. Én maradok az éneklésnél. Nemsokára már a második lemezemet vesszük fel. El sem hiszem, hogy ilyen tökéletesen alakul az életem pláne a sok szenvedés után. Most is épp asrácokat várom, mert azt mondták, hogy átjönnek. Gyorsan főztem egy gombalevest és sütöttem egy pizzát. Ahogy végeztem már kopogtak is. Neymart a kezembe vettem és kinyitottam az ajtót.
-Halihó.-ugráltam, de ők nem. Mindenki sírt.
-Jézusom srácok mi van veletek?-néztem ilyedten.
-RUGGERRO!-borúlt a nyakamba Candelaria zokogva.
-Mi....mi történtvele.-folytak végig a könnycseppek az arcomon.
-Elütötték és most életveszélyben van.-mondta Samu kisírt szemekkel.
-Nem az nem lehet nekem csak ő maradt.-rogytam le a földre a gyerekkel együtt. Nico szép lassan kivette a kezemből a kicsit és felvitte. Én még mindig nem mozdultam. A padlót bámulva zokogtam és eszembe jutott a gyerekkorunk. Annyi mindenen keresztül mentünk. Veszekedés, öröm, sírás és a szüleink elvesztése. Most meg talán ő is meghal. Ez nem lehet.
-Neeeeem!-ordítottam és kiszaladtam a lakásból. Egészen a korházig futottam sírva. Berontottam az épületbe és Jorget kerestem. Semmire nem figyeltem oda így arra sem, hogy nekimentem valakinek. Hála istennek csak Yoyi volt az. Láttam rajta, hogy ő is tudja azt amit én. Szorosan magához ölelt és nyugtatgatott nem sok sikerrel.
-Figyelj kicsim olyan sérülése van amit össze kell varni és a kezébe is beleállt valami azt is ki kell műteni.-csókolt meg mire én csak bólintottam egyet és ő a nővérekkek együtt elment. Tudtam, hogy kritikus órák várnak rám ezért felhívtam Damon-t, hogy ő is jöjjön el. A srácok is megérkeztek így hát a fél folyosó megtelt. Candelaria és én megállás nélkül sírtunk. Le kellett higgadjak és megkellett nyugtassam Arielt, mert ez a sok stressz árt a babának hisz ő is már a nyolcadik hónapban van és kislánya lesz.
-Drágám ne sírj, mert ez rossz Lenanak.
-Igazad van, de az apja haldoklik.-szomorkodott.
-Figyelj Jorge megfogja menteni jó?-simogattam a hátát.
-Jó!-higgadt le most már ő is. Láttam, hogy elfáradt és ahogy hozzábújt Facundohoz elaludt. Én szépen visszasétáltam Damonhoz, én is a mellkasára raktam fejem majd mély álomba merültem. Nem sokat aludtam, mert Rugg jelent meg álmomban, hogy elköszönjön én meg sikítva keltem fel. Azonnal a műtő felé vettem az irányt és berontottam. Láttam, hogy mindenki megszeppenve néz, de Yoyi intett nekik, hogy nem fogok zavarni csak engedjenek oda. Amíg ők műtötték én megfogtam a másik ép kezét és simogatni kezdtem. Nyomtam egy puszit a homlokára és belekezdtem a mondandómba.
-Drága testvérem már megint te vagy élet és halál között. Most nem egy kocsiban ültél hanem egy kocsi ütött el. Már kiskorunkban is mindig veled volt a baj, de én mindig követtelek. Persze, hogy követtelek hisz a báttyám vagy és bármit megtennék érted. Anyuéknál is mindig én falaztam neked, de soha nem bántam meg ha kikaptam, mert mindent amit tettem az csak is érted volt. Aztán amikor elvesztettük a szüleinket te voltál aki engem támogatott pedig neked sem volt könnyű. Akkor megfogadtad, hogy soha nem hagysz el ezért kérlek most se tedd ezt meg. Gyere vissza, mert szükségem van rád. Mindannyiunknak szüksége van rád. A testvérednek, a fleségednek és a születendő lányodnak is. Ne hagyd, hogy ő is apa nélkülj nőljön fel.-sírtam és a homlokomat az övéhez raktam. Hirtelen elkezdtek a gépek pittyegni és az orvosok is mászkáltak. Éreztem ahogy valaki megfog hátulról, de azt is hallottam ahogy néhány orvos sír. Most vagy a szavaim miatt vagy...... Na erre már nem is mertem gondolni.
-Kicsim most ki kell menned!-csókolt meg a szerelemem.
-Ugye nam hallt meg?-kezdtem sírni. Ő a kérdésemmel nem foglalkozva kirakott. Én elkezdtem dühöngeni és a folyosón felrugtam a székeket meg mindent ami az utamba került. Ordítoztam, tomboltam megszüntek létezni a körülöttem lévők. Aztán éreztem, hogy valaki lefog. damon volt az.
-Tini nyugodj le kérlek! Minden rendben lesz!-húzott ki a mosdóba.
-Semmi nem lesz rendben. Senki nem mondott semmit csak kiraktak ide és kész. Lehet, hogy meghalt a báttyám. Az életem kész katasztrófa.-kezdtem mondani a magamét mire csak annyit érztem, hogy a legjobb barátom ajkai az enyémre tapadnak. Én azonnal ellöktem magamtól és megpofoztam majd távoztam onnan. Kimentem és leültem Diego és Lodovica közé. Mind a ketten próbáltak megnyugtatni, de annyira felzaklatott a baleset meg Damon, hogy nem bírtam visszafogni magam. Egyszer csak azt láttam, hogy ő jön felém, de a srácok elém álltak és elküldték.
-Figyelj Tini meg kell nyugodnod!-guggolt elém Samu és a kezemet simogatta.
-De nem megy!-kiabáltam hangosan mire a nővérek is odajöttek nyugtatgatni.
-Figyu Martina Jorge egy csodás orvos és precíz. Meg fogja menteni a testvéred. Hidd el nekem.-mondta egy Sofia nevezetű nővérke.
-Jó.-szipogtam és Facu vállába fúrtam a fejem.
-Na akkor én most bemegyek, mert végeztek a műtéttel és be kell tolni a szobába a beteget.-nevetett egy nővér és elment. Egyszer csak a párom jött ki nem túl boldog arcal a műtőből.
-Nah jól van?-szaladtam oda hozzá miközben átöleltem.
-Figyelj kicsim........

2.évad 20.rész

-Higgadj le Martina! Én is aggódom!-szorított magához erősen. Egyszer csak orvosok kezdtek el rohangálni ide oda mindenféle gyógyszerekkel meg mindennel.
-Mi van a fiammal? Kérem mondják el!-téptem ki magam Jorge karjaiból és az egyik orvoshoz szaladtam.
-Nyugodjon meg kisasszony! Most már minden rendben a fiával, de epilepsziás.
-Mi az, hogy lehet?-sírtam tovább.
-Figyeljen ez bárkivel előfordulhat, de gyógyszerekkel kezelhetjük és talán még ki is gyógyúlhat belőle!
-Köszönjük Dr.nő.-mondta Jorge.
-Ugyan nincs mit! Pár perc és bemehetnek hozzá és haza is vihetik!-mosolygott kedvesen majd Jorgera kacsintva elment. Yoyi meg még nyálasan vigyorgott nem mellesleg ő is visszakacsintott. Én meg felkaptam a vizet és pofonvágtam.
-Neked meg mi bajod?-nézett rám értetlenül.
-Za egy dolog, hogy szétváltunk, de a szemem láttára flörtölgetsz egy orvossal ez már mindennek a teteje.-vágtam a fejéhez a dolgokat. Ahogy megfordultam láttam, hogy int a doki, hogy bemehetünk. Fogtam magam és azonnal berontottam a kicsikémhez. Felvettem a kezembe és rénekelve ringatni kezdtem. Egyszercsak éreztem, hogy hátulról valaki átölel. Tudtam, hogy ki az ezért ki is akartam szabadulni karjaiból, de nem hagyta.
-Tudom, hogy szeretsz és meg kell bocsájts, mert most te is ugyan úgy féltékenykedtél.
-Persze,hogy szeretlek te barom,de elegem van már a kitöréseidből.-háborodtam fel mire ő csak elmoslyodott és megpróbált megcsókolni, de nem hagytam.
-Most meg mi bajod van?
-Még haragszok.-mérgelődtem.
-Kicsim egy pillanatra rakd le azt a gyereket kérlek.-mondta mire én letettem és ő megragadott. Felemelt és egy hosszas csókot váltottunk. Ahogy nyelvünk találkozott én megremegtem és melegség járta át a testem. A csókunk végén letett és magához szorított én meg beszívtam az illatát.
-Nem tudok nélküled élni Jorge Blanco.-fúrtam a fejem a mellkasába mkre ő megpuszilta a fejem.
-Én sem nélküled te kis buta.-kuncogott halkan erre én megcsípkedtem. Nem sokra rá bejött az orvos. Oda adta a papírokat, a receptet és már mehettünk is. Elösször a gyógyszertárba mentünk mind a négyen plussz a kicsi után meg Ruggékhoz a cuccaimért. Végre újra együtt lehetek azzal akit szeretek, viszont ezt a házasságdolgot már nem akarom. Ezt még Jorgeval is meg kell beszélnem, de bízom benne, hogy meg tud érteni. Ahogy haza értünk Yoyival elmentünk megfürdetni a fiúnkat majd megetettük. Eztán mi is vacsiztunk meg lezuhanyoztunk. Épp a szobában feküdtem az ágyon egy könyvet olvasva amikor a párom lépett be az ajtón.
-Kincsem beszélnünk kell.-mondta mosolyogva és megcsókolt.
-Mondjad életem.-bújtam hozzá.
-Szeretném ha újra visszahúznád a gyűrűt az újjadra.-vette ki az éjjeliszekrény fiokjából az ékszert.
-Én is eről akartam beszélni Jorge. Mi lenne ha nem házasodnánk össze? Tévedés ne essék. Nem azért, mert nem szeretlek hanem, mert annélkül is imádjuk egymást és tudjuk, hogy te csak az enyém vagy én meg csak a tiéd.
-Jó akkor nem lesz esküvő se semmi!-durcizott és berontott a fürdőbe. Tudtam, hogy megsértődik. Egyszerűen én mindig is utáltam a házasságot a nagy esküvőket meg az ilyen puccos dolgokat. Meg nem kell egy hülye papír ahoz, hogy tudjuk szeretjük egymást és soha nem válunk szét. Amíg ezen gondolkoztam Blanco kijött a fürdőből egy szál alsónaciba és megállt a gardrób elött, hogy előkeresse a holnapi ruháját. Én a háta mögé osontam a kezemet összekulcsoltam elöl a hasánál és elkezdtem lábujjhegyre állva a vállát puszilgatni.
-Yoyi kérlek ne csináld ezt. Nem elég, hogy van egy gyermekünk és, hogy együtt élünk. Én annyira szeretlek, hogy egy hét után megbolondulok ha összeveszünk.
-Én is szeretlek.-fordult elém és megcsókolt közben pedig az ágy fel vezetett. A hátamra fektetett, levette a pizsim meg a fehérnemüm és csókolgatni kezdett. Hangos nyögésekkel nyugtáztam, hogy élvezem és, hogy ezt akarom. Inenntől el tudjátok képzeni, hogy mi volt. LOVACSKA!!!!!! Egyszóval egy csodálatos és Hangos éjszaka. Persze arra figyeltünk, hogy a kicsi ne ébredjen fel.

Jortini 2.évad 19.rész

1 hét múlva........
Reggel amikor felkeltem Ruggerro már nem volt mellettem. Ránéztem az órára és már 9:28-volt.
-Mateo!-kiáltottam fel és átszaladtam a másik szobába, de a gyerek már nem volt ott. Azonnal futottam a nappaliba és mit látnak szemeim? A báttyám és Cande a szönyegen ülve énekelnek a babának. Rugg kezébe a baba és miközben ringatta közösen énekelték a Te Creo-t. Én is csatlakoztam hozzájuk így már hárman daloltunk. A dal végén a kicsi kacagni kezdett.

Imádom amikor nevet. Már nem tudnám nélküle elképzelni az életem sem Jorge nélkül. Viszont most nagyon haragszok rá és nem tudok egykönnyen megbocsájtani neki. Meg persze nem is én fogom őt keresni ezek után. Van egy közös gyermekünk, jegyesek vagyunk erre megvádol azzal, hogy én két másik sráccal kavarok. Borzalmas, hogy mire nem képes ha a kapcsolatunkról van szó. Fogtam magam fogat mostam, a hajamat copfba kötöttem majd azt befontam. Felvettem egy fekete farmert és egy lila köves pólót. Miután elkészültem lementem a konyhába a gyermekemet megetettem majd én is ettem egy tál müzlit. Az túlzás, hogy ettem, mert nem sok étvágyam volt a múltkori veszekedés miatt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Jorgenak valami baja lett a multkori ivászat miatt.
-Sziasztok!-lépett be az én szőkeségem a bejárati ajtón.
-Mech!-kiabáltunk egyszerre Candeval majd a nyakába ugrottunk.
-Jajjj Mechi uuuuu jajj de jó! Gyere ölelés, puszi!-dobálta a lábait Rugg miközben futott felénk.
-Ruggerro!-ordítottunk rá mind a hárman mire a kezét feltéve odament a fiamhoz.
-Hallod bármit mond anyád ne hallgass rá csak én rám a bácsikádra! Mi fiúk tartsunk össze. Mondjuk azt remélem, hogy nem anyádra ütöttél és nem leszel Barcelonás pláne nem annak a hülye Neymarnak az imádója.-kuncogott halkan Rugg.
-Na idefigyelj Ruggerro Stoessel Neymar a leghelyesebb srác a világon! Ha lemered szólni én agyon ütlek! Ráadásul a Barcelona a legjobb focicsapat a világon!-kiabált Mercedes és a báttyám felé közeledett aki a hátam mögött bújt el.
-Én ugyan meg nem védelek, mert leszóltad a Barcat és igaza van.-nevettem hangosan.
-Na ez szép a saját vérdet cserben hagyod?-rohangált körbe a lakásba Rugg Mechi elől.
-Na jó Mercedes Lambre fejezd be! Mennünk kell a forgatásra!-emeltem fel a hangom "mérgesen".
-De hát te is hallottad amit mondott nem?-nyafogott.
-Jó, jó Neymar a világ legjobb pasija.
-És még?-kérdezte Mech.
-Meg a legjobb focistája is.-kapkodott levegő után az idióta báttyám.
-Jó mehetünk.-ugrándozott kifele a barátném. Én és Candelaria csak a hasunkat fogva mentünk utána és nevettünk. A tesóm pedig berakta a kicsi Neymarom a hordozóba majd beültünk a kocsiba. Elösször Damonhoz mentünk, mert ma ő vígyáz a fiamra. Ma Rob van bent a studioba holnap pedig Damon így hát felváltva vigyáznak Mateora. Még mielött odaértünk már hívott is Damon, hogy ma nem tudja elvállalni a kicsi Blancot így hát mit tehettünk őt is bevüttük a forgatásra. Ahogy beértünk Jorge fogadott engem az ajtóban.
-Tini beszélnünk kell!-ragadta meg a kezem.
-Nincs miről beszélnünk Blanco.-löktem el magamtól és bementem az öltözőbe. Felhúztam a Violettás ruhám a kicsit kivettem a hordozóbol és énekelgettem neki, hogy elaludjonk. Pár perc múlva álomra hajtotta a fejét és mehettem is ki vele a próbára. Szerencsére Sergio nem szólt miatta szóval nyugodtan kezdhettük a próbát. Első jelenet az volt, hogy veszekednem kellett Leonnal elég dúrván, de nem szakítottunk. Na ez igen jól ment. Olyan átéléssel ordítottam vele meg ő is velem, hogy nem is kellett újravegyük. Ez után a srácoknak következett közösen egy jelenet Leon kívételével, de közben felébredt a kicsi is
-Tini menj csak nyugodtan én majd vigyázok Mateora.-mondta Jorge miközben átvette a kezemből. Beállatam a többiekhez, de nem tudtam levenni a szemem a fiamról és Jorgerol. Egyszerűen olyan cukik voltak. Na és Mateo tiszta apja. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy én jövök.
-Martina! Martina Stoessel!-kiabált Sergio miközben a kezét lengette elöttem.
-Te..tes.....tessék?-néztem értetlenül.
-Te jöttél volna.
-Jaj ne haragudjatok kezdhetnénk újra?-néztem boci szemekkel.
-Na jó csapó 2 és felvétel!-kiabál és mehetett is tovább. Ahogy végeztünk át kellett menjünk egy másik termbe, mert énekelnem kellett és azt fel kellett vegyék. Hát már hatodjára próbáltuk, de nem ment.
-Figyelj Tini gondolj valaki olyanra ennél a dalnál akit nagyon szeretsz! Akiért mindent megtennél. Tudod amikor bármi vagy bárki lennél ő érte. Menni fog?
-Azt hiszem igen.-mondtam majd lehunytam a szemem a fejem a föld fele hajtottam és énekelni kezdtem. Szépen lassan felnéztem és azt láttam, hogy az üveg elé Jorget tolták a srácok. A kezében ott volt a szerelmünk gyümölcse és mind a kettem mosolyogtak. Yoyival találkozott a tekintetünk és akkor végem volt. Nem Martina nem gyengülhetsz el. Azt ez egyet biztosra tudom, hogy jobban tudtam énekelni. A dal végén mindenki tapsolt. Mehettünk is haza. Mára ennyi volt.
-Jorge megkaphatnám Mateot?-nyújtottam a kezem.
-Persze, tessék.-adta át nekem miközben a kezünk összeért. Azonna melegség töltött el és elvörösödtem.
-Figyelj kicsim gyere haza! Nem bírom tovább se nélküled se a fiúnk nélkül. Már egy hete egyedül vagyok abba a nagy házba.
-Nem Jorge amíg nem vagy képes megbízni bennem addig nem!-toltam el magamtól és elindultam kifele a báttyámék után. Egyszer csak Mateo ordítani és rángatózni kezdett. Mire Jorge is odajött addigra elvesztette az eszméletét. Yoyi megfogta és azonnal a kocsiba rakta majd a kórházig meg sem álltunk. Én, Rugg, Cende és Jorge mentünk. Ahogy megérkeztünk egy orvoshoz rohantunk és a kezébe adta Jorge a gyereket. Vele akartam én is menni, de nem engedték.
-Nem értik, hogy a fiammal akarok mardni?-üvöltöttem torkom szakadtából. Ha valami baja lesz én meghalok.
-Nyugodj meg kérlek!-karolt át hátulról Jorge én meg csak hozzábújtam és sírtam.
-Vele akarok lenni tudni akarom, hogy jól van.-sírtam miközben a pólójába kapaszkodtam.

Jortini 2.évad 18.rész

A kis akciónk után mentünk is vissza dolgozni. Végre Jorge is a régi volt és nekem sem kellett aggódni miatta. A tánc próba közepén a fiúk odatáncoltak mellém és kérdezősködni kezdett.
-Te Tini mit csináltál Jorgeval, hogy így ki van virulva?-kérdezte Diego.
-Jajj ugyan már ti is tudjátok, hogy lovacskáztak.-nevetett.
-Hogy mi csináltunk?-néztem értetlenül.
-Hát tudod lovacska, kutyuska vagy cicuska bánom is én.-mondta Nico.
-Jajj így nem fogja érteni ti barmok. A lovacska annyit jelent, hogy huncutkodtatok vagy nevezzük nevén a dolgot na jó ne. Maradjon a lovacska vagy a himihumi.-mondta Samu.
-Ja, hogy úgy! Nem srácok ezt felejtsétek el.-mordultam rájuk.
-Na jó most már tényleg szálljunk le a hugomról. Úgy nézki, hogy ő mkst az akció után morcosabb lett.-röhögött Rugg és visszatáncoltak a helyükre a srácokkal.
-Srácok álljatokle! Be szeretnék jelentdni valamit.-mondta Sergio és mutatta, hogy üljünk le.
-Miről van szó?-kérdezte Alba.
-Nos arról lenne szó, hogy érkezik hozzánk két új koreográfus: Roberto éd Damon talán valamelyikőjüket ti is ismeritek.
-Én mind a kettőt.-tettem fel a kezem miközben beléptek a srácok. Nekem több se kellett szaladtam oda üdvözölni őket.
-Szia Tinu.-mondta Roberto a régi munkahelyemről a koreós és Damon.
-Jajj olyan rég láttalak már titeket.-mondtam miközben Jorge is megjelent mellettem.
-Ti még együtt?-mosolygott Rob.
-Igen ő a jegyesem és gyermekem anyja.-szorított magához Yoyi.
-Jaj hallottam, hogy született a fiad gratulálok nektek.-mondta Damon éy keuet fogott a párommal engem meg megpuszilt.
-Na jó srácok mára vége!-mondta a főni és elment. Én elmentem Robertoval és Damonnel fagyizni majd siettem haza a fiamhoz. Ahogy beléptem az ajtón Jorge mérges tekintete fogadott.
-Mégis merre jártál?-mondta idegesen a gyerekkel a kezében.
-Robbal meg Damonel voltam fagyizni.-vettem el tőle a gyereket.
-Fontosabbak a pasiaid mint a fiad?-kiabált hangosan.
-Ezt most fejezd be Jorge Blanco!-emeltem fel a hangom.
-Tudod mit menjél pasizzál csak.-kiabált és felborította az üvegasztalt.
-Na ebből elég!-téptem le a gyűrüm és hozzá vágtam.
-Jó legyen akkor bontsuk fel a házasságot. Vette fel a gyűrűt és felszaladt a szobába. Én megfogtam Mateot összepakoltam a cuccaink és elmentem. A báttyámék házáig meg sem álltam. A fiamat baraktam a hordozóba és sírva dörömböltem az ajtón. Végül Ruggerro nyitott ajtót én meg a karjába borultam.
-Mi van veled hugi?-szorított magához.
-Jo...Jor....Jorge!-bömböltem hangosan amire Cande is lejött.
-Tinita mi van veled?-szaladt oda hozzám és kivette a hordózót a kezemből majd a kanapéra ültetett. Szép sorjában mindent elmeséltem mire Rugg ökölbe szorított kézzel elindult ki.
-Rugg álj meg kérlek!-húztam magamhoz szipogva. Ő csak szorosan átölelt és megpuszilta a fejem.
-Figyelj Tina én ma külön szobában alszok te aludj nyugodtan Ruggal.-puszilta meg a homlokom Candelaria.
-Jaj drágám nem kell.-öleltem meg.
-Dehogynem, hogy kell!-mondta miközben a gyerekem ringatta.
-Köszönöm Candelita!-pusziltam meg miközben átvettem Mateot. Elmentem kefürödtem, fogat mostam és felhúztam a pizsim. Ruggerroval bebújtunk az ágyba, de én még elötte felhívtam Mercedest.
-Szia Tini!
-Szia Mech.-szipogtam.
-Na mi baj?-váltott át aggódó barátnő szerepbe.
-Vége van! Soha többet nincs Jortini.
-Hogy mi van? Ilyen nincs. Akkor azért hívott ma fel engem ez a majom hulla részegen?-mondta idgesen.
-Mi felhívott?-kérdeztem.
-Naná azt mondta, hogy valami csillámpónik vagy kecskék repkednek az emeleten a gyerekszobába és Mateo azt próbálja elrakni.
-Ezt nem hiszem el!-sírtam tovább.
-Nyugi szívem! Kitartás!-küldte a puszit a telefonon keresztül.
-Rendben! Most megyek Mech! Szia!-mondtam és minyomtam a telefont.
-Minden rendben?-kérdezteba báttyám.
-Persze csak ölelj át!-pusziltam meg majd szorosan hozzábújva aludtam el.

Jortini 2.évad 17.rész

Peter állt az ajtóban Mateoval a kezében. Halál félemem volt mindig is ha megláttam Lanzanit.
-Szia Tinukám! Mi az meg se mukkansz?-lépett közelebb.
-Könyörgöm bármit meg teszek csak ne bántsd a fiamat!-sírtam.
-Na ugyan már, hogy gondolhatsz ilyenre? Mind a kettőtöket bántani foglak. Nekem kellett volna gyereket szülj!-emelte fel a hangját. Na ebből, hogy fogok kimászni. Gondoltam magamban miközben megpillantottam Jorge telefonját. Itt hagyta. Az lenne az egyetlen esélyem ha visszajönne. Hirtelen Peter is észre vette, hogy a telefont szugerálom. Megfogta és széttörte a mobilt.
-Nem fogsz te itt telefonálni.-pofozott meg.
-Kicsim itt hagytam a.....Peter?-pillantottam meg Jorget.
-Ha egy lépéssel is közelebb jössz megölöm a gyereket.-szorongatta a kezében a fiamat.
-Jorge kérlek ne csinálj semmit!-zokogtam. Pár másodperc után annyit vettem észre, hogy Yoyi egy kést dob Peter felé. A lábába állt, de Peter a földre rogyott.
Jorge gyorsan oda térdelt és elkapta Mateot majd kihúzta a kést Lanzani lábából.
-Ha mégegyszer bántod a családomat vagy a menci telóm garantálom, hogy a két kezemme nyírlak ki. Most pedig húzz el te faszkalap.-rugta meg én meg csak a fiamat puszilgattam. Akkora sokkot kaptam, hogy elájultam. Minden elsötétült körülöttem. Arra emlékszem, hogy szóltam Jorgenak, hogy a kicsi. Amikor újra kinyitottam a szemem Jorge állt ott a cuccaimmal.
-Hogy vagy szerelmem?-szaladt oda hozzám és csókolgatni kezdett.
-Jól, de mehetek haza?
-Igen gyere a kicsi már az autóban  van. Rugg kivitte.-mosolygott és megvárta amíg átöltözöm. Kikértük a papirokat és mehettünk is a kocsihoz. A báttyám már bent játszott a hátsó üllésen a fiammal. Amikor meglátott kiszállt a kocsiból és felkapott.
-Ugye jól vagy?-puszilta meg a homlokom miután letett.
-Persze csak annyira megijedtem, hogy valami baja lesz Mateonak.-kezdtem pityeregni.
-Na gyere, gyere ide.-ölelt át szorosan és még neki is kicsordult pár könnycsepp.
-Na mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi csak tudod nem bírnám ki ha elveszítenélek.
-Jajj báttyó anniyra szeretlek!-ölelgettem.
-Engem ki is hagytok?-kezdett pukkadkodni Yoyi.
-Jajj gyere ide kis majmócám.-tártam szét a karjaim és megöleltem. Olyan szorosan ölelt mint még soha majd megcsókolt. Egyszerűen annyira szeretem. El sem lehet mondani. Beültünk a kocsiba majd elindultunk. Haza fele menet kiraktuk Ruggerrot a házuknál és mentünk is haza. Ahogy beléptem a ház ajtaján kivettem a kicsit a hordozóból és fel is vittem a fürdőbe! Lefürdettem majd át is mentünk a szobájába.

Ott megetettem felraktam rá a pelenkát és beraktam a kiságyba. Azt hittem majd édesen aludni fog, de nem. Énekeltem mindent csináltam amit el lehet képzelni végül feladtam. Egyszer csak Jorge jött be és atölelt.

-Na mi van nem alszik?-kérdezte miközben megpuszilta a fejem.
-Dehogy alszik inkább sír.-mondtam álmosan.
-Na majd én.-ment oda és a Te Creot kezdte el énekelni. A kicsi egyből elaludt. Én meg se szólaltam csak csalódottan átmentema szobába aludni. Nemsokkal késöbb Jorge is bejött és lefeküdt mellém.
-Miért mentél el?-kérdezte miközben átölelt.
-Te jó apa vagy és értesz ehez. Úgy néz ki én már az elején elbuktam az anyaszerepben.-szomorkodtam.
-Dehogy is. Nagyon jó anya leszel. Ha meglessz a többi 12 gyerekünk azok majd a te hangodra fognak elaludni az biztos.-puszilta meg a hátam.
-Minek nézel te negem Jorge valami szülőgépnek?-háborodtam fel nevetve.
-Hát azért szeretnék még egy pár kis Blancot.-nevetett.
-De nem tizen kettőt.-jelentettem ki.
-Akkor csak nyolcat.-fordított maga felé és megcsókolt.
-Jajj te! Viszont ha ilyen jó énekes vagy nekem énekeld el megint a Podemost, mert nem tudok aludni.-feküdtem a mellkasára. Ő megcsókolt és dalolni kezdett én meg elaludtam.
1 hét múlva......
A Violetta újra forog. Az életem teljesen kerek. Jorge imád és én is őt. Bár mostanában nagyon furcsa. Az elöbb is észre se vett és nagyon feszültnek látszik. A gondolkodási menetemből Cande szakított ki.
-Tinita hallasz te enegem?-legyezett a kezével elöttem.
-Mi van?-néztem értetlenül.
-Én is azt kérdezem. Miért ilyen feszült Jorge?
-Nem tudom! Annyira fura.-hajtottam le a fejem.
-Héj csajszi mi van Jorgeval? Nem az a felszabadult srác aki volt.-mondta Alba és Mech miközben odajöttek.
-Na ebből elég megyek és beszélek vele.-csaptam le a mappám és elindultam a fiú öltöző fele.
-Jorge!-ordítottam a folyosót végig járva majd benyitottam az öltözőbe! Ott állt egy szál alsóban.
-Mi van már?-kiabált és össze vissza dobálta a ruháit.
-Mi van veled? Mindenki észre vette, hogy más vagy. Mintha nem te lennél feszült vagy meg minden.-mondtam miközben a mellkasára tettem a kezem. Ő megfogta a csuklóm és a szívéhez rakta.
-Érzed ezt? Érzed, hogy milyen gyorsan ver a szívem? Na ez azért van, mert már hiányzól úgy és egyszerüen nem bírom! Akarlak érted?-nyomott neki a falnak és én nagyon megijedtem majd összehúzodtam mire ő meghátrált.
-Ne haragudj, nem akartam!-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj megértelek, mert én ugyan úgy kívánlak téged csókoltam meg miközben a hátát simogattam. Azonnal letéptem róla azt az alsó gatyát is majd én is levetkőztem. Elterültünk a benti kis kanapén és játszadoztunk. Elösször Jorge csókolgatott engem mindenhol majd én őt. Aztán megtörtént. Olyan vad volt és szenvedélyes. Érződött, hogy ezt már mindketten akarjuk.

Jortini 1.évad 16.rész

Eltelt 3 hónap! Holnapra vagyok kiírva! Már nagyon várom a fiúnk érkezését. Yoyival sokat vaciláltunk a nevén. Végül a Mateo név mellett döntöttünk. Mateo Neymar Balnco lesz a tlejes neve. Igen a drága majdnem férjem beletörődött abba, hogy Neymar lesz a második neve a fiúnknak. Jelen pillanatban az ágyban fekszem és az én kis majmócámat nézem ahogy alszik. Olyan cuki. Imádom őt már nem tudnék nélküle élni. Megcsókoltam, mert múszáj volt. Tudom, hogy most jön a lecseszés, de muszáj volt!
-Ne haragudj kicsim.-simogattam a hátát!
-Hagyj bék felkeltettél!-dünnyögött a takarót magára húzva.
-Ne duzzogj már!-mosolyogtam.
-Utálom amikor felketenek ezt te is tudod.-mordult rám.
-Tudod mit akkor mostantól a vendégszobában fogok aludni és akkor nem kell ez miatt pukkadkodj.-keltem ki az ágyból.
-Jaj ne csináld már kicsim! Tudod, hogy nem úgy gondoltam.-jött utánam és megcsókolt én meg a hajába túrva átöleltem amennyire csak tudtam. Hirtelen valami fájdalmat éreztem.
-Jorge nagy baj van!
-Ne mond, hogy ezek után is haragszól, mert akkor.......-nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.
-Elfolyt a magzatvíz azonnal vigyél be a kórházba.-estembe a karjaiba. Ő erre felkapott és a kocsi hátsó ülésére fektetett. Behuppant a kormány elé és a gázra taposott. A kórházig meg sem álltunk. Odaérve ismét karjaiba vett és berohant az épületbe.
-Orvost valaki! A barátnőm szülni fog.-szaladgált idegesen. Egyszer csak egy ágyat hoztak és bevittek a szülőszobába.
***Jorge***
Tinit elvitték és én nem tudtam, hogy mit csináljak. Pár perc várakozás után felhívtam a srácokat. Alig fél óra alatt itt voltak. Leültünk és vártunk.
-Szia Cande.-mendtem oda a kis vöröskéhez.
-Hello Jorge.-mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra.
-Szeretnék gratulálni a kicsihez.-mondtam miközben átöleltem.
-Jajj köszönöm! Annyira várom már!-ugrándozott.
-Azt el is hiszem, de megyek és beszélek az uraddal is.-nevettem majd odamnetem Ruggerrohoz.
-Mi a helyzet haver?
-Velem semmi, de mi a helyzet a nálad a második legszexibb adonisszel.-nevettem
-Jaj haver túl nagy az egód, de így szeretlek.-ölelt át ami nem nagy szokása.
-Valami baj van Rugg?-néztem rá komolyan.
-Félek a gyerekvállalástól Jorge. Én még élni akarok, de ezt egy gyerek mellett nem nagyon lehet.-mondta lehajtott fejjel.
-Figyelj Ruggerro egy gyerek az ajándék. Én még életemben nem voltam ennyire boldog. Életem szerelme épp most a szerelmünk gyümölcsét szüli. Lesz egy kisfiúnk. Ennél csodálatosabb dolog nincs.-meséletem neki boldogan.
-Igazad van. Szeretem Candelariat és örülök, hogy a közös gyermekünket hordja a szíve alatt.-ölelt át mire én megveregettem a hátát.
***8 óra múlva***
Tini már 8 órája volt bent és még mindig nincs meg a kicsi. El sem tudom képzelni, hogy min mehet keresztül. Nem szeretnék a hejébe lenni.
-Ne aggódj Blanco biztos minden rendben.-fogta meg a hátam Diego.
-Hát remélem, mert már az idegeimre megy a várakozás.-mondtam és elkezdtem fel alá sétálni. Pár percel később kijött a doki.
-Dr.úr minden rendben?-szaladtam oda hozzá.
-Pesze csak meg szeretném kérdezni, hogy el akarja-e vágni a köldökzsinort.
-Persze ez természetes és köszönöm.-öleltem át és megveregettem a hátát.
-Ugyan nincs mit! Jöjjön csak.-invitált be a kedvesemhez és a fiamhoz. Megfogtam az ollót és elvágtam a köldökzsinort. Ez után végre a kezembe foghattam a kis Mateot. El sem hiszem, hogy végre boldog éltet élhetek a szerelmemmel.
-Megfoghatom a fiam?-nyújtotta a kezét Tini.
-Tessék kicsim. Hogy vagy?-pusziltam meg a homlokát.
-Fáradtan, de azt mondta a doki ha már kipihentem magam holnap reggel haza vihetsz.-csókolt meg.
-Tudod, hogy valóra vállt a kívánságom?-simogattam a kezét.
-Tényleg és mi volt az?-kiváncsiskodott.
-Az, hogy egészséges kisfiúnk legyen és te is egészséges légy.-mondtam könnyekkel a szemembe.
-Kicsim ne sírj itt vagyok és a gyermekünk is itt van.
-Aki nem mellesleg az apjára ütött.-nevettem el magam.
-Na ez igaz.-röhögcsélt ő is.
***Tini***
Annyira boldog vagyok, hogy megszületett Mateo. Csodás gyermek. A szeme az apukájáé.

Most a nővérkék épp elvitték, de Jorge egy percre sem mozdul melőlem.
-Drágám menj haza pihenni kérlek.-simogattam az arcát.
-Nem megyek haza nélküled és a kicsi nélkül.-makacskodott.
-Na ide figyelj Jorge Blanco. Itt van a báttyám és ő majd vígyáz rám te meg húzd haza a beled és holnapig meg se lássalak.-mutattam az ajtóra ő pedig csak egy csókot adott és ment is. Nem sokkal később megérkezett a báttyám és tudtunk egy jót beszélgetni. Ám miután mindenki haza ment egy nem várt látogató érkezett. Nagyon megijedtem!!!!........