Jortini 2.évad 26. rész

-Hát akkor legyen. Hol találkozzunk?-tértem a tárgyra.
-A megismerkedésünk helyszínén.
-De hát az a.....-akadt el a szavam.
-Nem akarok olyan helyre menni ahol sok az ember és ha megpróbálod magaddal hozni a pasikádat akkor megölöm Violettát.-jelentetteki egyszerűen.
-Rendben nem lesz semmiféle próbálkozás.-ígértem meg mire ő letette a telefont. Hirtelen jött az sms, hogy reggel 8-kor menjek arra a helyre.
-Ni mi volt?-kérdezte Yoyi aggodva miközben szorosan átölelt. Én csak megráztam a fejem és nagy zokogásban törtem ki.
-Miért velünk történik minden rossz?-furtam a fejem a vállába.
-Shhhhh nem lesz semmi baj. Vilu éppségben haza fog érni. Tudod mit?
-Mit?-szipogtam és a könnyeimmel küszködve belenéztem nagy barna szemeibe.
-Holnap nem megyek dolgozni hanem itt foglak várni Mateoval együtt és ha baj van azonnal megyek érted.-puszilta meg a homlokom én meg csak mosolyogva bólintottam egyet.
-Menjünk fel aludni.-suttogtam magam elé bámulva.
-Rendben.-kapott fel a kezébe és elvitt a hálonkba. Átöltöztünk pizsibe és lefeküdtünk aludni. Hát én igazából nem aludtam inkább a sötétbe ülve néztem magam elé. Ezzel csak azt értem el, hogy Jorge amikor át akart ölelni nem talált maga mellett és azonnal felriadt. Kétségbe esve kezdett tapogatozni és a nevemen szólítgatott.
-Nyugi itt ülök.-fogtam meg a kezét mire magára rántott és egyre szorosabban ölelt miközben fejét a nyakamba fúrta.
-Tudod mennyire megijesztettél?-csókolt meg mire én lehajtottam a fejem.
-Ne haragudj.-mondtam szomórúan. Ő erre felkapcsolta az éjjeli lámpát és felülve az ölébe ültetett.
-Semmi baj csak legközelebb ne csinálj ilyet, mert most megijedtem, hogy Peter téged is elvitt.-puszilta meg a nyakam.
-Rendben. Igazság szerint csak Vilun gondolkodtam. Vajon fázhat vagy talán éhes? Mi van ha ó nincs is fedett tér alatt? Rajta maradt vajona kicsi kabátja?-estem kétségbe.
-Hé, hé kicsim. Biztos jolvan. Nem lesz semmi baja.-nyugtatott hasztalanul.
-Rendben. Alig várom, hogy reggel legyen és el tudjak menni Viluért.
-Én nem várom, mert az a barom valamit csinálni akar veled és ha bántani mer tuti kinyírom. Szorult ökölbe a keze és egyre idegesebb lett.
-Nekem nem lesz bajom.-simítottam végig az arcán.
-Komolyan ha veled valami történik én azt nem élem túl.-csókolt meg én meg csak elpirulva néztem őt és csak ennyit tudtam kinyőgni.
-Szeretlek.-nevettem zavaromba.
-Én is te lüke. Imádlak főleg amikor zavarba jössza a férjedtől.-nevetett mire én bevágtam a durcit.
-Hagyj.-fordultam el.
-Na már durci királnyő. Én csak az igazat mondom.-röhögött és tényleg igaza volt.
-Jo igazd van, de nem tehetek róla, hogy ennyi év elteltével még mindig remeg a gyomrom ha megcsókolsz, elszédülök ha érzem az illatod és minden percben az ájulás kerülget ha a közelembe vagy. Ráadásul ha ilyen szépeket mondasz én abba belebolonduok. Jorge Blanco én napról napra egyre jobban szeretlek.-ismertem be.
-Én tudtam. Én egy isten vagyok. Engem ki ne szeretne.-rontotta el a szép pillanatot.
-Erre neked is valami ilyet kellett volna mondanod nem pedig magadat tovább fényzni. Mondjuk ezt az egót már nincs hova.-nevettem.
-Tudom. Én is szeretlek az életemnél is jobban. Te vagy a mindenem, a másik felem. Nélküled nem egész az életem.-tett vallomást ő is én nekwm mwg megint pirbe borult az arcom mire ő megcsókolt amitől már lángolt a fejem. Nem hagyta, hogy befejezzük. Nem volt este semmi olyan csak csók és ölelkezés. Szeretek csak a karjaiba feküdni és beszívni az illatát. Megynugtató, de mégis bennem volt az a tudat, hogy a gyermekem egy rossz ember karjaelaludtam. Végül az álmosság győzött és elaludtam. Reggel már hat órakór felketem és lementem a konyhába reggelit készíteni Jorgenak. Magamnak nem csináltam, mert tudtam, hogy nem fogok tudni enni. Csináltam egy kis barssoit meg braune-t. 7-kor felkelt a férjem is és gondolom az illatok lecsalogatták.
-Jó reggelt.-köszöntöttem mire ő hátulról átölelt és belepuszilt a nyakamba.
-Jó reggelt szerelmem. Csak nem a kedvencemet csináltad.-fordított maga feleé és egy puszit nyomott a számra.
-De azt.-húztam halvány mosolyra a számat. Gyorsan megterítettem neki és kiraktam az asztalra az ételt.
-Te nem eszel?-kérdezte miközben teljesen elkomolyodott.
-Nem. Most nem tudnék.-hajtottam le a fejem.
-Akkor én sem eszek.-állt fel.
-Jorge ne csináld ezt. Tudom, hogy te rosszul vagy ha nem eszel reggel. Ne akard, hogy miattad is aggodnom keljen.-simítottam végig az arcán.
-Rendben, de ahogy hazaértél eszel.-jelentette ki.
-Rendben.-pusziltam meg a feje tetejét.