Jortini 2.évad 29.rész

A vizsgálat után mérgesen pattantam le az asztalról és ki akartam menni, de Candelaria megállított.
-Na mi a helyzet Dr.úr?-pillantott a dokira.
-Nem látok semmi olyat ami a megerőszakolást jelezné szóval a kisasszony rendben van.-mosolyodott el.
-Nagyon köszönjük! További szép napot! Viszlát!-mentünk ki a folyosóra mire a másik három barátnőm izgatottan ugrott oda.
-Na mi van Tinivel?-kérdezték Candit mintha én ott se lennék.
-Úgy semmi baja.-nyugtatta meg őket.
-Hello lányok.-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Szia Ruggerro.-szólaltak meg egyszerre a lányok.
-Hali hugi.-nyomott egy puszit az én arcomra is. Sejtettem, hogy ezek mind készülnek valamire. Hát milyen jól gondoltam. Ruggerro bejelentette, hogy elvisz magukhoz egy napra. Cande, én és a báttyám indultunk el hozzájuk édes hármasban. Azt hittem ott azonnal földöz vágom magam és hisztizni kezdek, de annyira erősen karolt át a testvérem, hogy esélyem sem volt rá. A kocsiban nagy csend telepedett le. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Közben még esni is kezdett. Én az ablakot pásztázva néztem az essőcseppeket ahogy folynak le az ablak üvegen. Az unalmam elterelése képpen versenyeztettem a cseppeket, hogy melyik ér le elöbb. Persze ezt hamar meguntam mivel már nem vagyok ovis. A fekete farmerom köveit piszkálgattam amikor eszembe jutott, hogy nekem van egy befejezetlen dalom amit még 2 hónapja kezdtem el.

Az emberek azt mondják, hogy igazi bolond vagyok
Tehát igazi bolond vagyok
Mert téged még mindig őrülten szeretlek
Látszik, mit tettél velem

 Eleget sírtam, hogy a fájdalmat elrejtsem
De a szívem még mindig érted dobog
Az emberek azt mondját, hogy igazi bolond vagyok
Tehát igazi bolond vagyok

 Mert téged akarlak
Téged akarlak
Oh téged akarlak
Téged akarlak
Pedig szükséged volt rám
Még mindig akarom, hogy enegem fogj
El foglak fogadni minden jóval és rosszal
Még mindig téged akarlak
Nem tud megakadályozni, hogy ezt tegyem

 Tudom, hogy téged igazán gyűlölni akarlak
De nem tudlak gyűlölni
Tehát ez vajon a szívemben egy hely a borotvádtól
Téged nem tudlak megszöktetni

 És feltöröm a hazugságaid falát
De az életem nagyobb neked, mint az én büszkeségem
Tudom, hogy téged igazán gyűlölni akarlak
De nem tudlak gyűlölni

 Mert téged akarlak
Téged akarlak
Oh téged akarlak
Téged akarlak
Pedig szükségesd volt rám
Még mindig akarom, hogy enegem fogj
El foglak fogadni minden jóval és rosszal
Még mindig téged akarlak
Nem tud megakadályozni, hogy ezt tegyem

 Egy tragikus szenvedély rabja vagyok
Reménytelenül kötelez
Te nem vagy jó nekem
és én adom azt
 Téged akarlak
Oh téged akarlak
Téged akarlak

Mire megérkeztünk már végeztem is a dallal. Örömmel nyugtáztam, hogy meg van még egy szám az albumomra. Ebben a nagy fájdalomban ez az egyetlen ami boldoggá tesz. Az ajtón beérve azonnal a vendégszoba felé vettem az irányt. Felfelemenet a hosszú tölgyfalépcsőn az jutott eszembe, hogy vajon ezt az egészet Jorge tervelte-e ki. Csupán a gondolattól, hogy ennyire aggódik értem ösztönösen elmosolyodtam és melegség töltött el. Aztán eszembe jutottak a szüleim és újra fájdalom ült az arcomra. A szobába belépve a táskám ledobtam a földre és kihalásztam belőle a kedvenc könyvem az Éhezők viadalát. Fellapoztam az eslő oldalt és teljesen elmerültem benne. Annyira aranyos együtt Peeta és Katniss. Én mindig tudtam, hogy igazán szeretik egymást. Észre sem vettem, hogy mennyire elrepült az idő amikor a kicsi Lena lépett be.
-Szia Tini. Anya üzeni, hogy gyere le ebédelni.-mondta majd kiszaladt a szobából. Egy könyvjelzőt rakva a könyvebe összecsuktam majd a kutyusos mamuszomba bújva lecsoszogtam a konyhába.
-Hali Tinita. A kedvencedet csináltam.-emelt fel egy tál spagettit.
-Leon, Lena gyertek ti is enni.-hívta oda Rugg a két gyermekét és felültette őket az ölébe. Egyiket az egyik térdére másikat a másikra. Én túrkáltam egy ideig a tányérba majd eltolva magamtól elindultam vissza a szobába, de ekkor megláttam a zongorát. Kéztetést éreztem, hogy játszak rajta. Leültem elé és végig simítottam a billentyűket. A báttyám és a vörös barátnőm feszülten figyeltek. Én lenyomtam az első billentyűt és játszani kezdtem. Még pontosan nem tudtam mit, de akkor úgy éreztem, hogy ez az I Want You című dalom nak lesz az alapja. Hát jól éreztem. Egy hang se jött ki a torkomon, de élveztem amit csinálok. Amikor végeztem a két kicsi ott állt elöttem és hangosan tapsoltak Ruggellariáék pedig mosolyogva nyugtázták, hogy kezdek visszatérni. Közel sem volt ehez semmi köze csak hiányzott a zene. Felpattantam a zongorátol és siettem is fel a szobámba, de mielött becsphattam volna magam után az ajtót valaki odarakta a lábát. Na vajon ki? Vajon ki? Hát persze, hogy Ruggerro.
-Hugi beszélnünk kell. Vagyis én beszélek és te csinálj amit akarsz.-gondolt bele és elkezdte a mondandóját.-Nagyon fontos vagy nekem és a többieknek, de nem tudom, hogy pontosan mi történt veled. Peter azt mondta, hogy valamit mondott neked anyuról és apuról. Mi volt az?-vágott bele a közepébe mire én szomórúan lehajtottam a fejem.
-Tini ugyan már el kell mondanod. A testvéred vagyok akinek eddig mindent elmondtál. Ezt nem hiszem el.-kezdett idegesen fel alá járkálni. Én dühösen felkaptam egy két cuccom és elmentem a fürdőbe, hogy végre békén hagyjon. Már épp akartam levetkőzni amikor megláttam egy törött borotvát. Minegy alapon kivettem az egyik pengéjét és a karomhoz emeltem. Ráhelyeztem és végig húztam rajta. Egy csíkban megjelent a vér és egy kis fájdalmat éreztem. Eztán csináltam még egyet majd még egyet és ez így ment tovább. A végére már semmit sem éreztem.

Csak ez utána vetkőztem le és álltam be a zuhany a alá. A zuhanyfej felé forditottam az arcom és hagytam, hogy rá fojjon a víz. Elösszőr egy kis csípést éreztem a kezemen végül pedig már fel sem tűnt, hogy rajta van. A fürdés végeztével felhúztam a pulcsim meg egy bugyit és bebújtam az ágyba aztán elaludtam.
***Ruggerro***
-Szerinted mi lesz Martinával?-kérdezte a feleségem.
-Nem tudom.-húztam oda magamhoz és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Dehát mit csinált amikor felhoztad a szüleid?-érdeklődött.
-Beviharzott a fürdőbe?-ráztam meg a fejem és egy nagy sóhajjal leültem a kanapéra. Felvettem az asztalról a közös képünket és azt nézegettem. A sok emlék feltört bennem és egy könnycseppet elhullajtottam.
-Kicsim ne csináld ezt.-jött oda Cande.
-Ne semmi baj csak egyedül kell lennem.-álltam fel és a képpel együtt felmentem a szobámba. Csak sírtam megállás nélkül, hogy el fogom veszíteni a testvérem. Negyed óra bőgés után rájöttem, hogy tényleg elveszítem ha itt sajnáltatom magam ahelyett, hogy próbálkoznék. Összekaptam magam és átindultam hozzá. Az ajtón kopogtattam, de nem jött válasz. Halkan benyitottam és a nagy franciaágyon szuszogó Tinit pillantottam meg. Gondoltam egyet és levetkőzve mellé feküdtem és szorosan átöleltem. Ő megfordult és a fejét a mellkasomba fúrta majd mélyen beszívta az illatom. Én azonnal belefúrtam a fejem a hajába és belepusziltam.

Igaz még csak délután volt, de én is annyira ki voltam bukva, hogy azonnal elaludtam.