Jortini 3.évad 2.rész

-Ha még mindig a költözésről akarsz beszélni akkor.....-kezdtem, de félbeszakított.
-Kicsim, kicsim én szívesen elköltözöm veled. Ha ez téged boldoggá tesz akkor legyen, nekem mindegy hol csak veled és a gyerekekkel lehessek.-lehelt csókot az ajkamra.
-Jajjjj!-visítottam fel és a nyakába ugrottam.
-Nyugi szerelmem, ne ugrálj, már nem vagy gyerek.-mosolygott és letett a földre.
-Bocsánat Mr.Unalom.-forgattam a szemeim.
-Nem Mr.Unalom. Martina én szeretek viccelődni, de már felnőttek vagyunk és szülők. Milyen példát mutatunk így a gyerekeknek?-kérdezte én pedig komolyan megijedtem. A folyton viccelődő Jorge Blanco egyik pillanatról a másikra egy punnyadt apuka lesz. Én ezt nem bírom hosszú távon.
-Mi van veled? Ma még itt hülyültél a srácokkal, hol van az a Jorge akibe én beleszerettem?
-Tudod Tini ma miután elmentek a srácok kicsit átgondoltam a dolgokat. Felnőtt orvos vagyok akinek a munkája sem játék így nem állhat mindig minden bohóckodásból.-puszilta meg a homlokom én pedig ráhagytam.
-Elmentem lefektetni a gyerekeket.-jelentettem ki és felmentem először Violettához.-Szia kicsim.-nyitottam be.
-Szia anya....épp most pakoltam be a táskámba, énekelsz valamit, hogy eltudjak aludni?-meredt rám nagy barna szemeivel.
-Persze, mit szeretnél?-kérdeztem és miközben bebújt az ágyba én mellé ültem.
-A Light Your Heart-et.-mosolygott rám édesen.
-Hogyan tudtad kimondani a címét? Ez angolul van.-csodálkoztam el.
-Mati segített gyakorolni kiejteni.-dicsekedett. Szépen lehunyta a szemét én pedig rákezdtem, de sikerült könnyes szemmel befejeznem. Hiányzik a délutáni Jorge. Átmentem a fiamhoz, de ahogy láttam őt már lerendezte az apja.
-Mindened megvan holnapra?-sétáltam az ágya mellé.
-Igen, megcsináltam a matekot meg töriztem is. Mást nagyon nem kellett.
-Rendben, ügyes vagy. Annak is örülök, hogy tanítgatod a hugodat.-simítottam meg az arcát.
-Anya, szeretem a hugit és mivel Ő a testvérem ez tök normális.-magyarázta meg.
-Nem baj én akkor is szeretlek.-nevettem.
-Tudom, imádnivaló vagyok.-mosolygott.
-Jolvan te imádni való srác, aludj szépen!-pusziltam meg a homlokát és a lámpát lekapcsolva elmentem zuhanyozni. Felhúztam a fekete rövidnacim, fehér trikóm és a kutyusos mamuszomba belebújva csoszogtam vissza a szobába. Lerugtam magamról a pacsut majd befeküdtem a férjem mellé mire Ő azonnal rámmászott.
-Arra gondoltam, hogy ma este nem vagyok olyan fáradt és hát csinálhatnánk ezt azt.-motyogta két csók között én pedig nem ellenkeztem.
***Reggel***
Amikor kinyítottam a szemem senki nem volt mellettem amit furcsáltam is. Átmentem a gyerekek szobájába, de ők sem voltak sehol, aztán amikor megpillantottam, az órát már mindent értettem. Jorge elvitte a gyerekeket a suliba, de azóta már haza kellett, hogy érjen. Levánszorogtam az emeletről és a nappaliban megpillantottam a férjem egy csomó papír mellé görnyedve.
-Jó reggelt szerelmem!-hajoltam oda hozzá, hogy puszit adjak.
-Ühümmm neked is.-merült bele teljesen a munkába.-Hoznál nekem egy kávét?
-Persze, esküszöm csupa jókedv vagy mostanában.-dünnyögtem és kimentem kávét csinálni magamnak meg neki is. Visszaérve még ugyan abban a pozícióban ült és fel sem pillantott.-Tessék.-raktam elé a poharat Ő pedig beleivott, de azonnal visszanyomta a kezembe.
-Kicsim ez szörnyű, tiszta cukor az egész.
-Ne haragudj!-nyultam volna a csészéért, de véletlen kiborítottam és mind a papírokra ömlött.
-Az istenit Martina, most menj el kérlek! Kezdhetek mindent elölről. Ezt nem hiszem el!-szitkozódott én pedig felrohantam a szobába, hogy felöltözzek. Kár volt szabira jöjjön ha így viselkedik. Gyorsan magamra kaptam pár göncöt és úgy döntöttem, hogy ellátogatok a lemezfelvételem helyszínére és a producerrel felvetetek pár dalt. Jorge észre sem vette, hogy kimentem az ajtón ami eléggé rosszul esett. Beültem a kocsiba és a Studioig meg sem álltam. Bekopgtam az ajtón és az már nyílt is.
-Tini!-ölelt át Alison a producerem.
-Alison!-nyomtam le neki két puszit.
-Mi járatban erre?-kérdezte miközben elindultunk befele.
-Hát van pár újdalom amit ha lehet felvennék.-mondtam.
-Természetesen, akkor be is mutatok neked valkit. Ő is nálunk dolgozik.-mosolygott sejtelmesen.
-Alig várom.-nevettem fel. Benyitott az ajtón és szembe találtam magam Zayn Malik-el aki szinte már megütötte Jorge helyességi szintjét.

-Bemutatom neked Zayn-t.-mutatott az éppen nevető srácra.
-Áááá Marrina Stoessel!-nyujtotta a kezét mosolyogva.
-Csak Tini. Nagy rajongód vagyok.-mosolyogtam kicsit elvetemülten.
-Tényleg? Na és melyik a kedvenc számod?-húzta ravsz mosolyra a száját.
-Hát igazából mindegyik, de amit mostanában sokat hallgatok az a IDon't Wanna Live Forever.
-Én is szeretem ám a zenéid és a kedvencem az a Great Escape.
-Van tőlem kedvenc számod?-virultam mint a vadalma.
-Naná, hogy van és ha nem baj szívesen ittmaradnék amig felveszed az újjakat.-ült le egy székre.
-Csak nyugodtan.
-Na akkor nyomás Tini.-csapta össze a kezét Alison. Beálltam a mikrofon mögé, a felraktam a fejhallgatót és kezdtem is. Csak 4 számot énekeltem fel, de abba is beletelt egy kis idő. Na és Zayn, Ő egy percre sem tágított. Szándékában állt, hogy megvárjon csak akkor még nem tudtam miért. Ahogy végeztem mindenki egyszerre támadott le, hogy milyen fantasztikus voltam.
-Eszméletlen a hangod és lehetetlen megunni.-lépett oda a srác.
-Hát köszönöm.-billegtem a sarkamon.
-Van kedved velem eljönni vacsorázni?-tért rá a lényegre.
-Figyelj Zayn nagyon aranyos vagy, de nekem családom van.-nyögtem ki.
-Ohhh, na és egy italra....csak mint barátok.-kacsintott.
-Rendben, legyen.-nevettem. Feladta rám a kabátot és kivezetett a kocsijához.
-Ne aggódj ha végeztünk visszahozlak ide.-mondta amikor észrevette, hogy azon töröm az agyam hogyanis kéne csinálni.
-Ohhh, oké.-nyugodtam meg és beülve a kocsiba elindultunk. Egy kis bárba mentünk ahol kértünk két shak-et. Én epreset Ő pedig mangósat.
-Na és hány gyereked van?-kezdett érdeklődni.
-2, egy fiam és egy kislányom. Mateo 12, Violetta pedig 7.-kezdtem mesélni.
-Akkor már jó régóta együtt lehettek Jorgeval.
-Hát igen....a Violetta forgatásának kezdete után 2 héttel jöttünk össze. Voltak kisebb szünetek, de mindig visszataláltunk egymáshoz. Nehezen tudnám elképzelni az életem nélküle.
-Na és voltak félrelépések is?
-Sajnos voltak.-hajtottam le a fejem.
-Na, nehogy most besavanyodj, nem akartalak elszomorítani.-nyúlt az állam alá és felemelte a fejem én pedig újra mosolyogtam.
-Nagyon jó volt veled Zayn, de engem vár otthon a 2 gyerekem és a férjem aki úgy döntött, hogy megkomolyodik.-bukott ki belőlem.
-Baj van otthon?-komolyodott el.
-Hát Jorge egyik napról a másikra úgy döntött megkomolyodik. Na most aki ismeri őt az el sem hiszi ezt. Jorge Blanco a mindig gyerek srác most úgy dönt, hogy nem viccelődik többé, me fogocskázik velem és más apró dolgok amik nekem fontosak. Nem akarok 32 évesen bepunnyadni.
-Az nem jó ha Ő tényleg így látja a dolgokat. Nem sok kapcsolatom volt, de mindegyikből maradtak szép és vicces emlkékeim és amikor szakítottunk még utána is tudtunk együtt nevetni és hülyéskedni.-mesélte én meg egyre szomorúbb lettem.
-Nem tudom még, hogy mi lesz.
-Tudod mit? Ha nem sietsz annyira gyere velem, mutatok egy helyet.-nyújtotta a kezét én pedig belementem. Kifutottunk az autóhoz, bepattantunk és maxra tekerve a zenét indultunk meg. Már útközben is rengeteget nevettünk ám amikor megálltunk egy nagy épület elött kíváncsi lettem. Zayn-nél volt egy kulcs, kinyitotta az ajtót és akkor a szemem elé tárult a hatalmas játszóház. Egyenesen a csúszdához mentünk és egymás kezét megragadva csúsztunk bele a sok labdába. Ezt a folyamatot úgy százszor megismételtük majd az utolsó csúszasnál Zayn előbb leért én pedig ráestem. Alig volt köztünk par centi és az illata úgy megbabonázott, hogy hagytam magam. Amikor észben kaptam a srác már nyelvével a számban matatott.

Majdnem annyira élveztem az egészet mint Jorgeval. Akkor és ott már nem törődtem semmivel csak sodródtam az élvezettel. Elengedtem magam és hagytam had tegye azt amit szeretne így tehát lefeküdtünk. Az akciónk után gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháink és egy csókkal búcsuztunk el egymástól. Nem tudom miért, de akartam, hogy ezt többszőr megismétlejük. Ahogy hazaértem Jorge ideges tekintete fogadott.

-Hol a fenébe voltál?-vont kérdőre.
-Elmentem pár dalt felvenni. Komolyan neked mi bajod?-kérdeztem és a cuccaimat levágtam a kanapéra.
-Az a bajom, hogy anya vagy és annyira nem vagy képes, hogy hazaérj mire megjönnek a gyerekek a suliból. Egyébkéntis miattad vettem ki egy hét szabit erre te eltűnsz egész napra.
-Mondjuk azért mert reggel lehordtál és elküldtél a hülye papírjaid miatt.-emeltem fel már én is a hangom.
-Mi lett veled Martina?
-Velem mi lett....velem mi lett? Ezt most komolyan kérded? Inkább veled mi lett Blanco? A folyton mosolygó férjemből egy zsémbes, dolgozó ember lett. Azthiszem az lesz a legjobb ha pár napra elköltözöm a gyerekekkel.-jelentettem ki és felmentem a srácokhoz. Pont a szobánkba játszottak amikor felértem.
-Szia anya!-rohantak oda és kaptam 2 hatalmas puszit.
-Sziasztok, figyeljetek rám. Mi hárman ekmegyünk pár napra Rugg bácsiékhoz. Rendben van? Pakoljátok össze pár cuccotokat. Mateo kérlek segíts a hugodnak.-néztem a fiamra aki megvárta míg Vilu kiszaladt majd felém fordult.
-Ugye megoldjátok ezt apuval? Vissza fogunk még jönni?-nézett rám nagy barna szemeivel.
-Nem tudom kicsim, nem tudom.-simítottam meg az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára. Ő csak némán bólintott és kiment a helységből. Elővettem a kis bőröndöm majd pakolni kezdtem a ruháim. Éreztem, hogy a könnyeim utat akartak törni maguknka, de nem hagytam. Akkor és ott nem hagyhattam. Dobtam egy sms-t a bátyámnak, hogy nemsokára érkezünk. Persze, Ő aggodalmaskodva bombázni kezdett az üzikkel, de nem tudtam vele foglalkozni. A srácok már ott vártak bent, éppen az apjuktól búcsúzkodtak amikor leértem.
-Anyuci te is elköszönsz apától?-kérdezte a lányom én pedig a férjemre pillantottam.
-Hát persze!-villantottam egy hamis mosolyt és adtam két puszit a páromnak aztán megindultam az ajtó fele. Nem szólalt meg így én sem néztem vissza. Beültem az autóba, a srácok hátra ültek én meg már indítottam is a járművet. Vilu viccelődni szeretett volna, de Mateo megkérte, hogy legalább amíg megérkezünk maradjon csendben. A fiam nagyon jól tudta, hogy most nyugalomra van szükségem. Még a rádiót sem nyomtam be ami mindig szólt. Abban a pillanatban semmi nyugtatóbbat nem tudtam elképzelni Jorge ölelő karjainál. Vissza akartam őt kapni, de ott volt a fejemben Zayn is aki annyira édes volt és olyan jól csókol. Viszont nem dobhattam el mindent egy kaland miatt. Ott volt két szép gyermekem és Jorge akivel már 17 éves korom óta együtt vagyok. Soha nem tenném meg ezt egyikőnkel sem. A srácoknak apára van szüksége nekem pedig Yoyira, az az a régire akit remélem nemsokára visszakapok. A testvéremék házához érve kipattantam a kocsiból, Vilu és Mati előre szaladt én pedig lassan lépkedtem utánuk. Az ajtó nyílt és Candelaria meg Rugg lépett ki rajta. Ariel vitte a kicsiket a bátyám meg szó nélkül odajött majd átölelt. Egyikőnk sem mondott semmit, nem volt rá szükség, szavak nélkül is pontosan értettük egymást. Amikor eltolt magátol, hogy a szemembe tudjon nézni én már könnyeztem.
-Hé, hugi!-puszilta meg a homlokom.
-El fogom őt veszíteni.-sírtam megállás nélkül.
-Dehogy fogod. Nálatok jobb páros nincs is és Jorge soha nem hagyna kicsúszni a kezei közül.
-Hát most nem úgy tűnik.
-Ne aggódj! Riasztottam a fiúkat meg a lányokat is, hogy valamelyik nap nézzenek be hozzá, de ne egyszerre.-kacsintott és átkarolva a vállam indultunk be a házba. Leon már Laraval beszélgetett míg Vilu Leonnal futkározott fel-alá. Candi megragadta a kezem és felvitt a szobájukba. Lehuppantunk az óriási francia ágyra és beszélgetni kezdtünk. Mindent sorjában elmeséltem neki a tegnap délutántól Ő meg figyelmesen hallgatott. Az utolsó mondat végén sójhajtottam egy nagyot és vártam a véleményt.
-Biztos van erre is valami magyarázat és nem az, hogy bolond. Idő kell neketek vagy nem tudom, egyet tudok biztosra.
-Mit?-érdeklődtem szipogva.
-Azt, hogy a ti szerelmeteknél erőebb nincs és soha nem is lesz. Ti egymáshoz tartoztok.-mondta és megölelt. Még egy kicsit beszélgettünk aztán megrezzent a telefonom. Felkaptam, hogy hátha Jorge, de nem. Zayn volt az........