Jortini 2.évad 25.rész

Pár óra elteltével az orvosok kijöttek. Jorge odasétált hozzánk és közölte, hogy sikerült a műtés.
-Akkor ezek szerint minden rendben.-nézett rá csillogó szemekkel vörös hajú barátnőm.
-Nem Candi ezt még nem tudjuk biztosan. Meg kell várni, hogy a szervezet képes lesz-e befogadni a májat.
-Értem és esetleg bemehetünk hozzá?-kérdezte Rugg.
-Persze menjetek csak.-mosolygott és az egyik ajtóra mutatott. Mindenki bement kivéve engem.
-Jorge beszélhetnénk?-ragadtam meg szerelmem karját.
-Jobb ha nem szólsz hozzám.-nézett mérgesen. Láttam a csalódottságot a szemében.
-Én szeretlek és......
-Ha szeretnél elkülted volna azt az idióta gyereket.
-Ő a barátom.-hajtottam le a fejem.
-Én meg a férjed és ő csókolt meg téged. Lehet, hogy akkor még nem voltunk házasok, de gyerekünk már volt és szerettél.-emelte fel a hangját.
-Ahogy most is.-simítottam meg az arcát.
-Ha szeretnél Damon nem puszilgatna és ölelgetne a kis csókotok után.-indult el, de én utána mentem és a karját megragadva megam felé fordítottam.
-Na ide figyelj Blanco. Egy: nekem baráton kívűl nem jelent mást Damon és bármennyire is szeretném eltávolítani magamtól nem megy, mert gyerekkori barátom. Kettő: én szertlek és ezen nem változtathat senki és semmi. Nem elég neked, hogy a feleséged vagyok és van kettő gyerekünk? Három: gondolkozz el egy kicsit a te dolgaidon és a múlton is és akkor majd beszélünk.-mondtam idegesen és elviharzottam. Nem tudtam hova menjek. Damonhoz most nem mehetek, a srácok meg mind bent vannak a kórházba. Gondolkodás nélkül megfogtam Mateot aki a portán játszott meg a kicsi Vilut akire az egyik nővér vigyázott és hazamentem velük. Otthon egy bőröndbe összeszedtem a cuccainkat és elmentem Clarahoz. Otthon csak ennyi üzenetet hagytam:
          Kedves Jorge!
Tudom, hogy én is hibás vagyok, de te nagyon túl dramatizálod a dolgokat. A gyerekeket elviszem, mert neked nem lenne rá időd a munka mellett. Te is csalódtál bennem, de én is benned. Sajnálom, de ennek itt a vége. A kicsiket láthatod amikor csak szeretnéd.
                                                        Ui: Tini
Útközben végig Jorge járt a fejemben meg az elmúlt éveink. Emlékszem az első találkozásra. Talán egy bőröndön estem át? Annyira zavarba voltam, hogy az hihetetlen. Két hétig rá sem mertem nézni aztán egy buli alkalmával kiöntöttem neki a szívem amikor ő meg szakított Sthepivel. Másnap meg amikor turnézni mentünk na akkor.....akkor változott meg minden. Ott a repülőn csókoltam meg elösször. Valami hihetetlen volt. Meg hát a tetoválások amik még mindig rajtunk vannak. Ahányszor rá nézek elő törnek az emlékek. Meg a sok veszekedés amikor kiderült, hogy van egy testvére, a Facundos ügy, a sok Lovacska. Ha újra kezdhetném az életem újra ugyan így tennék és újra jelentkeznék főszereplőnek a Violettába. Akkor megint bele szerethetnék életem értelmébe, világra hozhatnám az én két csodálatos gyermekem. Annyira hülye vagyok. Hogy hagyhattam ott Jorget? Szeretem és nem akarok nélküle élni csak azért, mert történt köztünk egy nagyon kicsi vita. Azonnal lefékeztem és megfordultam az út közepén majd a házunkig meg sem álltam. Kipattantam a kocsiból és már futottam is be a házba. Bent megláttam a síró férjemet.
-Annyira sajnálom! Olyan hülye vagyok. Szeretlek és soha nem akarlak elhagyni. Te vagy az életem értelme.-borultam a nyakába és az utolsó mondatot már a a vállába motyogtam.
-Te ne haragudj, hogy nem bíztam meg benned. Nálad jobb feleséget el sem tudnék képzelni.-csókolt meg amit én természetesen viszonoztam.
-Ígér meg, hiogy soha nem fogunk ilyen hülyeségen összeveszni.-emeltem fel a mutatóújjam.
-Megígérem ha te meg soha nem akarsz elhagyni.-mondta komolyan.
-Te csak viccelsz ugye? Soha nem akarok elmenni melőled.-öleltem át szorosan.
-A gyerekek?-érdeklődött.
-Jaj ők a kocsiban vannak.-csaptam a homlokomra. Azonnal el is indultunk ki a két kis csöppségért, de csak Mateo volt a kocsiba.
-Prücsök hol a hugod?-szedte ki a kocsiból Yoyi.
-Itt volt Peter bácsi és azt mondta, hogy elviszi egy kis időre és ha akarjuk, hogy haza hozza anya hívja fel. Ugye felhívjuk, mert nekem már hiányzik.-biggyesztette le a száját.
-Persze öcskös, de én beszélek vele.-fordult felém a párom.
-Neked nem szabad. Azt mondta a bácsi, hogy ha te hívod fel annak nem lesz jó vége.-mondta kisfiu k szinte pityeregve.
-Na ezt ne itt beszéljük meg. Gyere ide a mamihoz. Felmegyünk és éneklek neked valamit aztán szépen lecsicsikázól okés?-vettem az ölembe és felmentem vele az emeltre. Már épp kezdtem volna éneklést miután átöltözött, de Jorge is betoppant.
-Emlékszel amikor felvettük a Violetta első évadát és a vége fele megálmodtuk a podemos dalt és amikor én zongoráztam a terembe bejöttél és nem értetted aztán odahívtalak és együtt énekeltük?
-Te így emlékszel erre a Violetta jelenetre?
-Igen, mert ott kezdtem igazán érezni, hogy mennyire is szeretlek.-csókolt meg.
-Fujjjjjj. Ne itt! Én még kicsi vagyok.-kezdett nyávogni a fiúnk.
-Na gyere ide.-kapta el Jorge és elkezdte csikizni majd a haját borzolni. Na az utobbit nem kellett volna.
-Apa a hajam. Tanuld meg, hogy a hajamhoz nem nyúlúnk.-emelte fel a mutatóújját.
-Tisztára te.-mutattam a férjemre és elnevettem magam.
-Ez nem igaz.-komolyodott el, de nem nagyon ment neki.
-Á nem?-ültem az ölébe és összeborzoltam a haját.
-Kicsim a hajamhoz nem nyúlúnk. Annyi időbe tellet mire megcsináltam. Annyiszor elmondtam már.-nyafogott ő is aztán leesett neki, hogy mit csinált és elnevette magát. Én közben rájöttem, hogy valami hiányzik és elszontyolodtam amikor eszembe jutott a kicsi Vilu.
-Életem énekelnél ma te Mateonak?-kérdeztem és választ nem várva azonnal kimentem a szobából és sírva Violetta szobályába mentem. Amikor megláttam a kiságyát, a játékait nemmbírtam tovább és a földre rogytam. Amikor meg a túlsó szobából meghallottam a párom hangját kezdtem összeszedni magam. A podemost énekelte én meg halványan elmosolyodtam. Mindenki azt mondja, hogy hosszú évek után már annyira nem szeretik egymást a párok, de velem ez nem igaz. Én napról napra egyre szerelmesebb leszek Jorgeba és nem szünnek az érzéseim iránta. Feltápászkodtam a földről és visszamentem hozzájuk és bekapcsolódtam az énklésbe. Amikor a szemembe nézett újra úgy érzetem magam mint ha 17 éves lennék. Aztán a dal végén amikor megcsókolt az olyan volt mint a repülőgépen. Csodááááás!!!!
-Khm....az hiszem, hogy ezt nem itt kéne.-mondta és a fejével az alvő gyeremekünk felé biccentett.
-Szerintem se, de én most felhívom Petert.-jelentettem ki és elmentem le a nappaliba. Ahogyan kezembe vettem a telefont és beírtam a számot lemerült a telefonom. Komolyan ez most véletlen vagy ennek így kellett történnie. Rohantam a töltőmért, de ahogy bedugtam a töltőt beletört az a kis pöcök a telefonom töltőjébe.
-A picsába!-kiáltottam le magam mire Jorge őrülten futott le a lépcsőn.
-Mi a franc van?-lépett elém.
-Hát ez.-kezdtem hisztizni mire kinevetett.
-Csak ennyi? Tessék itt az enyém.-adta át a telefonját. Azonnal beírtam a számot és tárcsáztam.
-Szia cicababa.-hallottam undorító hangját.
-Nekem te ne cicababáz te fasz. Hol a lányom?-keltem mi magamból.
-Nyugi kicsim.-nevetett.
-Te csak ne kicsimezz nekem. Hol van Violetta?
-Hát azt nem mondhatom meg, de jól van. Még! Találkoznunk kell és ha
megteszel nekem valamit a gyerek a tiéd.-jelentette ki.
-Attólfügg mi az.-mondtam határozottan.
-Majd meglátod.
-Hát akkor.........

Jortini 2.évad 24.rész

Amikor kinyítottam a szemem Jorge ült az ágyam mellett.
-Mi, mi történt?-ültem fel az ágyon.
-Kicsim ne haragudj meg, de benyugtatóztalak mielött szétvered az egész házat.
-Semmi baj. Tényleg nem voltam jól, de most se jobb.-hajtottam le a fejem.
-Szerelmem ne csináld ezt. Tudod mit?-mosolyodott el.
-Mit?-emeltem fel a fejem.
-Nemsokára kell menni Mateoért meg Viluért. Még mielött elmennénk értük megvesszük a fiúnk ajándékát meg a repülőjét és Violettának is valami játékot. Na mit szólsz?-állított fel és átölelt.
-Hát ezt.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Akkor gyere.-kapott fel és kivitt a kocsiba. Útközben eszembe jutott, hogy elkéne majd menni a báttyámhoz.
-Jorge hazafelemenet be akarok menni Ruggerrohoz.
-De akkor csak felzaklatod magad. Nem menj kérlek.
-Beszélnem kell vele. Tudom, hogy haragszik nem is kicsit.
-Jó, de ígérd meg, hogy nem borulsz ki.-simogatta meg a karom.
-Ígérem.-nyomtam egy puszit az arcára. Gyorsan megvettünk mindent, elmentünk Viluért már csak az ovi volt vissza. Épp szálltunk ki a kocsiból amikor megláttam Candet aki a kicsi Lenat vígasztalja Mateoval együtt, mert sír. Odamnetünk és megsimítottam a barátnőm hátát. Rámnézett majd visszafordult a lánya felé.
-Na mi a baj Lena?-kérdezősködött tovább.
-Az a baja, hogy nem piszkálhatta a hajam.-durcizott a fiam is.
-Hát ezt meg, hogy érted Mati?-mentem oda és a kezembe vettem.
-Úgy, hogy az elöbb hozzáért a hajamhoz és majdnem elrontotta én meg mondtam neki, hogy hagyjon békén.-mesélte mire én Candelita és Jorge is nevetni kezdett velem együtt.
-Az én fiam.-jött oda Yoyi kacarászva és kezébe vette a fiúnkat.
-Candelaria beszélhetünk?-guggoltam le mellé.
-Mond csak.
-Nem akartalak ma megbántani csak nagyon kiborított a hír meg az is, hogy nem szóltatok.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj, de ugye tudod, hogy csak miattad volt?-állt fel Candi mire én is.
-Tudom Ariel.-húztam széles vigyorra a szám.
-Na jó gyere Tinitám.-tárta ölelésre karjait mire én nyakába borultam.
-Ruggerro is itt van?-érdeklődtem.
-Az ovi melletti parkba van Leonnal menj csak.-nyomott le egy puszit én meg elrohantam. A térre érve megpillantottam Ru-t a padon ülve miközben a homokozó fiát nézte. Odaérve mellé észrevettem, hogy sír. Leültem hozzá és szorsan átöleltem.
-Nem lesz semmi baj.-símogattam a fejét.
-De még mindig nincs donor.-nézett rám.
-Hidd el, hogy lesz.-pusziltam meg a fejét.
-Egyébként miért jöttél?
-Azért, hogy bocsánatot kérjek és, hogy elmondjam mennyire szeretlek és nagyon fontos ember vagy számomra.-kezdtem könnyezni.
-Én már nem haragszom.
-Jó tudom hülye voltam.....várj mi?
-Mondom nincsen semmi baj.-nevetett mire én karjaiba zártam magam. Hirtelen a kicsi Leon kiáltását hallottuk és már csak azt láttuk, hogy összeesik. Azonnal odarohantunk és már vittük is a kocsikhoz. Candelita ahogy meglátott minket sírni kezdett, viszont Jorge a karjába vette és befektette a kocsiba majd mind utnak indultunk. A kórházhoz érve már egy hordágy várt minket. A báttyám ráfektette az ágyra és már vitték is az unokaöcsém. Már annyira ismerem a kórházat hiszen majdnem minden héten itt vagyok. A srácok is mind bejöttek és úgy tűnt kritikus órák elé nézünk. Teljesen össze voltam roppanva pláne attól, hogy mellettem nem volt ott a férjem hisz ő most a kicsi Leon életét menni. Olyan jó lett volna őt átölelni és érezni az illatát. Az mindig száz százalékosan megnyugtat. A vároban ülve magpillantottam valakit aki a folyoson egyenesen hozzám indult. Amint megláttam közelebről tudtam ki az. Damon volt. Ugyan az az érzés kerített hatalmába mint mikor Ru volt élet halál között és akkor is itt volt. Azóta a dolog óta nem láttam. A testvérem egyből elém lépett éd maga mögé szorított.
-Figyu jobb ha most elmész és nem keresed magadnak a bajt.
-Hallottam, hogy mi történt és kötelességemnek éreztem, hogy idejöjjek.-mondta.
-Nem te nem értesz engem. Te nem tudod mire vagyok képes pláne ha a hugomról van szó.-lépett közelebb hozzá Rugg.
-Hagyd had beszéljek vele.-fogtam meg a karját a báttyámnak.
-Tini ne!-ragadott meg Lodo.
-Bízzatok bennem.-mosolyogtam.
-Benned bizunk csak benne nem.-kezdett bele Nico is. Én csak komolyan rájuk néztem és félrehívtam régi barátomat.
-Miért jöttél?-tettem csípőre a karom.
-Bocsánatot kérni és megvígasztalni mert látom, hogy min mész most keresztül.
-Hát ez igazán kedves tőled, de az a csók az nem volt helyes.-ingattam a fejem.
-Tudom és őszintén sajnálom.-fogta meg a két kezem és lehajtotta a fejét.
-Akkor miért tetted?
-Nem tudtam, hogy mit érzek, de már tudom, hogy nem lehetünk mások mint barátok és ez így van rendjén. Ráadásul van egy barátnőm is.-nézett a szemembe.
-Ennek örülök.-mosolyodtam el.
-Akkor béke?-tárta szét a karját.
-Béke hát te nagy kajla, de még egy olyan és véged.-nevettem és szorosan hozzá bújtam.
-Nincs itt semmilyen béke.-jött oda Jorge dühösen és félre lökte a barátom.
-Mi bajod van?-fordultam felé kérdőn.
-Az, hogy ez a kis rohadék már egyszer kihasználta a helyzetet és megcsókolt.
-Te ezt honnan tudod?-képedtem el és a háta mögött állókra néztem ahol Alba, Mechi és Lodo lesütötte a szemét.
-Miért nem mondtad el soha?-mérgelődött.
-Mondjuk azért, mert akkor így reagálsz.-csattantam ki én is.
-Nyilván ha a feleségemet mások csókolgatják.
-Akkor nem voltam a feleséged.
-Akkor neked az tök természetes volt?-nézett rám csalódottan.
-Nem kicsim nem úgy értettem.-léptem oda hozzá.
-Hagyj most meg kell mentenem az unokaöcséd. Csak azért jöttem, mert megvan a donor.-hajtotta le a fejét és elment.
-Halljátok ezt? Megvan a donor?-mosolyogtam a többiekree eröltetetten. Örültem, de annyira felkavart most ez a veszekedés, hogy nincs erőm boldognak lenni.
-Most inkább elmegyek. Majd hívlak.-adott egy puszit Damon és el is tünt. Én könnyekkel küszködve leültem egy székre és néma csendben vártam.

Jortini 2.évad 23.rész

5 év múlva......
5 év telt el a kisbabám elvesztése óta, de már van egy kislányom Violetta Katharina Blanco.

Tudom kicsit érdekes, de nagyon tetszett Jorgenak a Kathrin név. Az én kicsikiém már 1 Mateo pedig 5 és fél éves. Eleinte azt kérdezgette, hogy mikor visszük vissza Violettát, de most már érti, hogy ő a kishuga. Jorge pedig áhhh nem is tudok olyat mondani, hogy kifejezzem mennyire tökéletes apa és férj. Igen férj mivel két éve eljegyeztük egymást. Tudom azt mondtam nem akarom, de mégis csak vele fogom leélni az életem és ő ezt akarta. Azt szeretném, hogy boldog életet éljünk.
A drága barátnőmnek Arielnek is van egy 4 éves kislány Lena meg egy kisfia aki 3 éves és Leonnak hívják. Nagyon elterjedtek a sorozatainkból a nevek, de nincs mit tenni. Ha nem szerepeltünk volna ott nem ismernénk ma egymást és nem lennénk egy összetartó család.
-Mami, mami kaphatok egy új lepülőt?-szaladt oda hozzám a konyhába Mateo.
-Milyet?-kíváncsiskodtam.
-Hát olyan távílányitósat?-mosolygott aranyosan.
-De hát múlthéten kaptál egy újat.-álltam fel a kislányom etetőszéke mellöl.
-Igen, de apuci megint eltölte.-nyafogott.
-Akkor apuci fog neked újjat venni.-vettem fel a kezembe.
-Én is mondtam neki, de azt mondta nincsen pénze.
-Akkor menj be a szobába az ovistásiért addig én beszélek apuval.-adtam neki egy puszit és letettem.
-Okés.-szaladt fel.
-Jorge Blanco beszélnünk kell.-kiáltottam el magam mire ő megjelent feltartott kezekkel.
-Nem csaltalak meg.
-Hát ajánlom is. Akár a gondolata is felmerül a fejecskédben, hogy elhagysz megöllek.-húztam oda magamhoz az ingje gallérjánál fogva majd megcsókoltam.
-Akkor mit csináltam?
-Azt, hogy minden héten eltöröd a fiad játékát, de nem veszel újjat.-tettem csípőre a kezem.
-Oké, oké ma veszek egy újjat.
-Akkor már vehetsz is egy Neymaros pólót neki mivel jövő héten szüpinapja és ő azt kért.-nevettem.
-Biztos nem Ronaldosat?
-Nem!-ráncoltam össze a homlokom.
-Megyek már szia.-csókolt meg és eltünt.
-Mateo gyere indulunk mi is.-kiabáltam ő meg már trappolt is lefele. Vilut beraktam a hordozóba és kivittem a kocsiba a testvére mellé.
-Mami mikor éjünk oda az oviba?-nyávogott a fiam.
-Még el sem indultunk. Miért akarsz te ennyire oviba menni?
-Hát mejt ott van Lena.-mosolygott.
-Okés akkor gyorsan elmegyünk az oviba aztán elmegyek keresztanyudhoz, hogy megnézzem a kicsi Leont.-nevettem és becsatoltam. Ahogy odaértünk Lena már szaladt is kifele és beugrott a nyakamba.
-Szia prücsök.-adtam neki egy puszit.
-Szia kejesztanyu. Hol van Mateo?-nézelődött.
-A kocsiba.-kacagtam és kiemeltem a fiamat.
-Hello.-ugrottak egymás nyakába miközben kijött Alba az ovónő.
-Szia Tinu.-ölelt át.
-Csáó életem!
-Be kell vigyem a gyerekeket, de meg akarom nézni ott azt a szépséget az autóba.-mondta és odament. Váltottunk még pár szót, de nekem mennem kellett.
-Na nekem mennem kell Candehoz puszi.
-puszi szia.-köszönt el ő is. Elmentem az én vörös barátnőmhöz. Amikor becsöngettem egyből nyílt is az ajtó. A testvérem sírva borult a nyakamba.
-Mi történt Ruggerro?-szorítottam magamhoz.
-A kisfiam haldoklik.
-Várj mi?-sápadt el az arcom.
-Ha nem találnak neki egy héten belül donort meghal.
-Milyen donort?
-Máj donort.
-Jézusom. Hol van a kicsi? Na és Candelaria?-mentem be.
-Cande három napja nem jött ki a szobából Leon pedig hol jól van hol pedig csak hány.
-Bármiben segítek csak szólj.-pusziltam meg.
-Köszi, de nem tudsz mit tenni. Jorge is azt mondta, hogy megpróbál mindent, de.....
-Micsoda? Jorge végig tudott eről, de nekem nem szólt?-csattantam fel.
-Figyu Tina nem akart felzaklatni. Tudja, hogy így is kivagy Mateo rohamai miatt. Nem akarta, hogy mégjobban aggódj.-simított végig a karomon.
-Nem ez akkor sem megoldás. Az unokaöcsém haldoklik, de ti nem szóltok nekem eről? Eszetkbe sem jutott?-mérgelődtem.
-Nem értesz. Csak miattad volt.
-Miattam? Tudod mit akkor se szóljatok ha meghalt.-emeltem fel a hangom.
-Szóval szerinted nem marad életben?-jött le a lépcsőn Cande.
-Ne Ariel nem úgy értettem csak....
-Nem semmi baj én sem hitegetem magam akkor.-szaladt vissza a szobába.
-Gratulálok!-mondta a báttyám mérgesen és elindult fel.
-Ne Rugg.-folytak végig a könnyeim az arcomon. Ezzel nem is foglalkozva elment. Én kocsiba ültem majd a kórházig meg sem álltam. A lányomat kivettem a kezembe és úgy mentem be. A portán megékrdeztem Meredist, hogy merre találom a férjem. Ő csak annyit mondott, hogy a B11-es szobába. Megáltam az ajtó elött és vártam, hogy kijöjjön a betegtől.
-Kicsim hát te mit csinálsz itt?-lépett ki az ajtón.
-Te csak ne kicsimezz. Miért nem tudtál szólni aról, hogy az unokaöcsém haldoklik?-dühöngtem.
-Nyugi Tini.-fogtam meg a vállam.
-Te csak ne nyugizz! Nekem is van jogom tudni aról, hogy a testvérem gyereke a halálán van nem?-sírtam el magam.
-Látod? Pont ezért nem szóltunk.-simított végig az arcomon.
-Nem akarok több halált. Ha Leon nem lesz abba a báttyám belepusztul és akkor még Candelitáról nem is beszéltem.-kezdtem kétségbe esni.
-Figyelj rám! Most szépen hazamegyünk és mindent megbeszélünk.
-Nem, nem akarok.-jelentettem ki.
-Dehogynem és addig Mechihez beadjuk Vilut. Úgy is látni akarta.-mondta majd miután átöltözött és a lányunk kiraktuk a keresztanyjánál mentünk is haza. Beérve a házba nem bírtam tovább és hangos zokogásba kezdtem miközben az ajtónak dölve lecsusztam a földre.

-Hé, hé szerelmem minden rendben lesz.-ölelt magához a párom.
-Nem semmi nem lesz rendben. Soha nem is volt és soha nem is lesz amíg mindenki hazudik körülöttem.-kiabáltam miközben felmentem a fiam szobájába pakolni.

Valamivel próbáltam elterelni a figyelmem, de nem ment. Egyszercsak elszállt az agyam és átérve a régi "gyerek" szobámba elkezdtem mindent leverni az iróasztalomról és mindenhonnan. Hirtelen egy tűszúrást éreztem a karomban majd minden elsötétedett.

Jortini 2.évad 22.rész

-Figyelj kicsim Ruggerro már jól van, de hagyni kell, hogy felépüljön.-mondta és megcsókolt.
-Hála istennek.-rogytam sírva a földre, de már boldogan.
-Szerelmem most már nyugodj meg.-vett fel a karjába az én hercegem.
-Persze megnyugszok csak annyira boldog vagyok meg most jön ki rajtam a stressz.
-Ja én úgy hallottam, hogy azt már levezetted itt kint a székeken meg a kukákon.
-Igen ott is.-mosolyogtam mire ő bevitt az egyik korterembe és megpillantottam a báttyám.
-Szia hugi.-mosolygott.
-Köszönöm istenem köszönöm!-hálálkodtam és a nyakába ugrottam.
-Ne istennek köszönd hanem magadnak. Én is neked köszönöm és a szavaidnak amiket a műtőben mondtál.
-Hallottad?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen. Nem tudom, hogy de hallottam.-mosolygott és magához ölelt.
-Na és mikor jöhetsz haza?
-Hát holnap ha minden igaz, de csak azért mert Jorge megbeszélte az orvosokkal, de persze szigorú ágynyugalom két hétig.-nevetett.
-Akkor át kell menjek, mert Cande már nem rohangálhat.
-Megtennéd?-kérdezte.
-Érted? Érted mit ne tennék meg?-pusziltam meg mire hangos nevetésbe törtünk ki.
-Majd én átmegyek. Neked és Jorgenak a kicsi mellett a helyed.-hallottam Facundo hangját mögüllem.
-Haver egy életre leköteleztél.-pacsizott le Rugg Facuval.
-Köszi Facu.-pusziltam meg. Elköszöntem a tesomtól és kimentem a folyosóra, de ekkor egy nagyon nagy fájdalmat éreztem a hasamba. Hirtelen vérezni kezdtem ott lent és összeestem.
-ÁÁÁÁÁÁ segítsen valaki!-ordítottam a fájdalomtom majd a páromat pillantottam meg aki aggódva odarohan hozzám és felvesz.
-Fathi dr.úr jöjjön kérem.-kiabált hangosan.
-Mondjad Jorge mi baj?-sietett oda. Szegényke kicsi és úgy jár mint egy pingvin, de nagyon ari.
-A barátnőm. Nem tudom mi baja.
-Én szerintem tudom, de meg kell vizsgáljam.
-Rendben. Kicsim bemenjek veled?-fogta meg a kezem.
-Nem kell ez a nőgyógyász feladata nem a tiéd.-csókoltam meg majd bementünk egy ajtón.
***Jorge***
Már fél óraja bent vannak és semmi. Esküszöm ebbe beleőrülök. A srácok már hazamentek, mert későre jár. Egyszer csak kilépett a doki.
-Azt hiszem jobb ha most bemegy Martinához.-mondta lehajtott fejjel.
-Miért mi történt?
-A barátnője elvetélt.
-Mi terhes volt?
-Igen és ez a sok stressz meg minden megártott neki.-mondta mire én berontottam a helyiségbe és az ágyon a zokogó barátnőmet pillantottam meg.
-Semmi baj Tini. Minden rendben lesz.
-Semmi sem lesz rendben. Ez az én hibám. Jobban odakellett volna figyelnem.
-Ne butáskodj már. Figyelj még lehet rengeteg gyermekünk okés?
-Ühümm.-szipogot én meg felvettem az ölembe és kivittem a kocsiba. Beültettem az anyósüllésre magam mellé majd elindultunk. Egész úton meg sem szólalt csak bámult maga elé. Amikor hazaértünk elment fürdeni, lerendezte a kicsit és indult volna aludni csak én leállítottam.
-Martina enned kell. Bajod eshet ráadásul úgy mászkálsz itt mint egy zombi.
-Úgy is érzem magam.-mondta lehajtott fejjel.
-Nem te tehetsz eről az egészről. Érted? Tudod ez hány emberel előfordult már?
-Igen, de akkor is Ő a mi gyerekünk lett volna.-bújt oda hozzám.
-Tudom! Nekem is nagyon rossz, de gondolj a fiúnkra. Ő itt van és szeretnünk kell.-mondatam majd gyöngéden megcsókoltam.
-Rendben.-kúszott egy mosly az arcára.
***Tini***
Jorgenak igaza van. Most Mateo a legfontosabb és nem akarom, hogy egy depis anyukája legyen. Lesz még lehetőségem arra, hogy gyermeket szüljek az én kis majmócámnak. Megvacsoráztam a hercegemmel és indultunk volna aludni, de a kicsi felsírt. Gyorsan bementünk a szobába és Yoyi a picit a kezébe vette.
-Shhhh......-ringatta a kezében majd énekelni kezdte az Abrazame y verast. A kicsi Neymarunk azért sem akart aludni.
-Megpróbálhatom?-nyujtottam a kezem mosolyogva. Ő átadta nekem én meg elekzdtem dudolni és énekelni azt a Tchu Tcha Tcha dalt amire Neymar mindig táncolt. Hamar elaludt és mi is mehettünk lefeküdni.
-Ez a kissrác tuti Barcas lesz. Egy igazi Neymar.-nevetett halkan a szerelmem.
-Hát én mondtam.-kócoltam össze a haját.
-Na ezt nem kellett volna.-kapott fel és az ágyra rakva csikizni kezdett.
-Ne.....ne....Yoyi ne!-nevettem hangosan mire abbahagyta és megcsókolt.
-Aludjunk, mert nekem reggel dolgozni kell ám menni.-csókolgatta a nyakam.
-Oké, de elötte nem énekelnéd el nekem a Nuestro Camino-t? Mostanában nem tudok a hangod nélkül elaludni.-bújtam oda hozzá mire bólintott egyet és karjaiba zárt. Szép halkan énekelni kezdett és a dal végén egy puszit nyomott az arcomra. Én meg újra nyugodtan aludhattam.

Jortini 2.évad 21.rész

4 hónap múlva.....
Négy hónap telt el és az én kisfiam egy hónap múlva fél éves. Én multhéten töltöttem be a 21-et. Jorge is már 27. Annyira vészesen közeledik a harminc fele, de ahányszor ezt felhozom mindig mérgelődik. Ez érthető mivel senki sem akar megöregedni. Ahogy ezen gondolkoztam épp Mateot tettem tisztába késöbb pedig megetettem. Elindultam le a konyháb, de lefele menet megszédültem és zuhanni kezdtem gyerekkel a kezemben. A kicsit magamhoz szorítottam és nagy szerencsémre háttal estem a földre. Borzalmas fájdalom nyilalt a gerincembe, de fel kellett állnom. A picit is felvettem és leraktam a nappaliba a szőnyegre amíg megfőzöm az ebédet. Én ugyan gyesen vagyok, de Yoyi a Violetta végével normális munkát akart vállalni. Így hát az én drágámból orvos lett. Amúgy igen jól hallottátok. Vége van a Violettának. Két hónap alatt sikeresen leforgattuk az utolsó évadot. Az idő alatt tanult Jorge, hogy orvos lehessen. Még nem olyan nagy orvos, de már az elég, hogy ő a korházat választotta. Mindig törődött az emberekkel. Én maradok az éneklésnél. Nemsokára már a második lemezemet vesszük fel. El sem hiszem, hogy ilyen tökéletesen alakul az életem pláne a sok szenvedés után. Most is épp asrácokat várom, mert azt mondták, hogy átjönnek. Gyorsan főztem egy gombalevest és sütöttem egy pizzát. Ahogy végeztem már kopogtak is. Neymart a kezembe vettem és kinyitottam az ajtót.
-Halihó.-ugráltam, de ők nem. Mindenki sírt.
-Jézusom srácok mi van veletek?-néztem ilyedten.
-RUGGERRO!-borúlt a nyakamba Candelaria zokogva.
-Mi....mi történtvele.-folytak végig a könnycseppek az arcomon.
-Elütötték és most életveszélyben van.-mondta Samu kisírt szemekkel.
-Nem az nem lehet nekem csak ő maradt.-rogytam le a földre a gyerekkel együtt. Nico szép lassan kivette a kezemből a kicsit és felvitte. Én még mindig nem mozdultam. A padlót bámulva zokogtam és eszembe jutott a gyerekkorunk. Annyi mindenen keresztül mentünk. Veszekedés, öröm, sírás és a szüleink elvesztése. Most meg talán ő is meghal. Ez nem lehet.
-Neeeeem!-ordítottam és kiszaladtam a lakásból. Egészen a korházig futottam sírva. Berontottam az épületbe és Jorget kerestem. Semmire nem figyeltem oda így arra sem, hogy nekimentem valakinek. Hála istennek csak Yoyi volt az. Láttam rajta, hogy ő is tudja azt amit én. Szorosan magához ölelt és nyugtatgatott nem sok sikerrel.
-Figyelj kicsim olyan sérülése van amit össze kell varni és a kezébe is beleállt valami azt is ki kell műteni.-csókolt meg mire én csak bólintottam egyet és ő a nővérekkek együtt elment. Tudtam, hogy kritikus órák várnak rám ezért felhívtam Damon-t, hogy ő is jöjjön el. A srácok is megérkeztek így hát a fél folyosó megtelt. Candelaria és én megállás nélkül sírtunk. Le kellett higgadjak és megkellett nyugtassam Arielt, mert ez a sok stressz árt a babának hisz ő is már a nyolcadik hónapban van és kislánya lesz.
-Drágám ne sírj, mert ez rossz Lenanak.
-Igazad van, de az apja haldoklik.-szomorkodott.
-Figyelj Jorge megfogja menteni jó?-simogattam a hátát.
-Jó!-higgadt le most már ő is. Láttam, hogy elfáradt és ahogy hozzábújt Facundohoz elaludt. Én szépen visszasétáltam Damonhoz, én is a mellkasára raktam fejem majd mély álomba merültem. Nem sokat aludtam, mert Rugg jelent meg álmomban, hogy elköszönjön én meg sikítva keltem fel. Azonnal a műtő felé vettem az irányt és berontottam. Láttam, hogy mindenki megszeppenve néz, de Yoyi intett nekik, hogy nem fogok zavarni csak engedjenek oda. Amíg ők műtötték én megfogtam a másik ép kezét és simogatni kezdtem. Nyomtam egy puszit a homlokára és belekezdtem a mondandómba.
-Drága testvérem már megint te vagy élet és halál között. Most nem egy kocsiban ültél hanem egy kocsi ütött el. Már kiskorunkban is mindig veled volt a baj, de én mindig követtelek. Persze, hogy követtelek hisz a báttyám vagy és bármit megtennék érted. Anyuéknál is mindig én falaztam neked, de soha nem bántam meg ha kikaptam, mert mindent amit tettem az csak is érted volt. Aztán amikor elvesztettük a szüleinket te voltál aki engem támogatott pedig neked sem volt könnyű. Akkor megfogadtad, hogy soha nem hagysz el ezért kérlek most se tedd ezt meg. Gyere vissza, mert szükségem van rád. Mindannyiunknak szüksége van rád. A testvérednek, a fleségednek és a születendő lányodnak is. Ne hagyd, hogy ő is apa nélkülj nőljön fel.-sírtam és a homlokomat az övéhez raktam. Hirtelen elkezdtek a gépek pittyegni és az orvosok is mászkáltak. Éreztem ahogy valaki megfog hátulról, de azt is hallottam ahogy néhány orvos sír. Most vagy a szavaim miatt vagy...... Na erre már nem is mertem gondolni.
-Kicsim most ki kell menned!-csókolt meg a szerelemem.
-Ugye nam hallt meg?-kezdtem sírni. Ő a kérdésemmel nem foglalkozva kirakott. Én elkezdtem dühöngeni és a folyosón felrugtam a székeket meg mindent ami az utamba került. Ordítoztam, tomboltam megszüntek létezni a körülöttem lévők. Aztán éreztem, hogy valaki lefog. damon volt az.
-Tini nyugodj le kérlek! Minden rendben lesz!-húzott ki a mosdóba.
-Semmi nem lesz rendben. Senki nem mondott semmit csak kiraktak ide és kész. Lehet, hogy meghalt a báttyám. Az életem kész katasztrófa.-kezdtem mondani a magamét mire csak annyit érztem, hogy a legjobb barátom ajkai az enyémre tapadnak. Én azonnal ellöktem magamtól és megpofoztam majd távoztam onnan. Kimentem és leültem Diego és Lodovica közé. Mind a ketten próbáltak megnyugtatni, de annyira felzaklatott a baleset meg Damon, hogy nem bírtam visszafogni magam. Egyszer csak azt láttam, hogy ő jön felém, de a srácok elém álltak és elküldték.
-Figyelj Tini meg kell nyugodnod!-guggolt elém Samu és a kezemet simogatta.
-De nem megy!-kiabáltam hangosan mire a nővérek is odajöttek nyugtatgatni.
-Figyu Martina Jorge egy csodás orvos és precíz. Meg fogja menteni a testvéred. Hidd el nekem.-mondta egy Sofia nevezetű nővérke.
-Jó.-szipogtam és Facu vállába fúrtam a fejem.
-Na akkor én most bemegyek, mert végeztek a műtéttel és be kell tolni a szobába a beteget.-nevetett egy nővér és elment. Egyszer csak a párom jött ki nem túl boldog arcal a műtőből.
-Nah jól van?-szaladtam oda hozzá miközben átöleltem.
-Figyelj kicsim........

2.évad 20.rész

-Higgadj le Martina! Én is aggódom!-szorított magához erősen. Egyszer csak orvosok kezdtek el rohangálni ide oda mindenféle gyógyszerekkel meg mindennel.
-Mi van a fiammal? Kérem mondják el!-téptem ki magam Jorge karjaiból és az egyik orvoshoz szaladtam.
-Nyugodjon meg kisasszony! Most már minden rendben a fiával, de epilepsziás.
-Mi az, hogy lehet?-sírtam tovább.
-Figyeljen ez bárkivel előfordulhat, de gyógyszerekkel kezelhetjük és talán még ki is gyógyúlhat belőle!
-Köszönjük Dr.nő.-mondta Jorge.
-Ugyan nincs mit! Pár perc és bemehetnek hozzá és haza is vihetik!-mosolygott kedvesen majd Jorgera kacsintva elment. Yoyi meg még nyálasan vigyorgott nem mellesleg ő is visszakacsintott. Én meg felkaptam a vizet és pofonvágtam.
-Neked meg mi bajod?-nézett rám értetlenül.
-Za egy dolog, hogy szétváltunk, de a szemem láttára flörtölgetsz egy orvossal ez már mindennek a teteje.-vágtam a fejéhez a dolgokat. Ahogy megfordultam láttam, hogy int a doki, hogy bemehetünk. Fogtam magam és azonnal berontottam a kicsikémhez. Felvettem a kezembe és rénekelve ringatni kezdtem. Egyszercsak éreztem, hogy hátulról valaki átölel. Tudtam, hogy ki az ezért ki is akartam szabadulni karjaiból, de nem hagyta.
-Tudom, hogy szeretsz és meg kell bocsájts, mert most te is ugyan úgy féltékenykedtél.
-Persze,hogy szeretlek te barom,de elegem van már a kitöréseidből.-háborodtam fel mire ő csak elmoslyodott és megpróbált megcsókolni, de nem hagytam.
-Most meg mi bajod van?
-Még haragszok.-mérgelődtem.
-Kicsim egy pillanatra rakd le azt a gyereket kérlek.-mondta mire én letettem és ő megragadott. Felemelt és egy hosszas csókot váltottunk. Ahogy nyelvünk találkozott én megremegtem és melegség járta át a testem. A csókunk végén letett és magához szorított én meg beszívtam az illatát.
-Nem tudok nélküled élni Jorge Blanco.-fúrtam a fejem a mellkasába mkre ő megpuszilta a fejem.
-Én sem nélküled te kis buta.-kuncogott halkan erre én megcsípkedtem. Nem sokra rá bejött az orvos. Oda adta a papírokat, a receptet és már mehettünk is. Elösször a gyógyszertárba mentünk mind a négyen plussz a kicsi után meg Ruggékhoz a cuccaimért. Végre újra együtt lehetek azzal akit szeretek, viszont ezt a házasságdolgot már nem akarom. Ezt még Jorgeval is meg kell beszélnem, de bízom benne, hogy meg tud érteni. Ahogy haza értünk Yoyival elmentünk megfürdetni a fiúnkat majd megetettük. Eztán mi is vacsiztunk meg lezuhanyoztunk. Épp a szobában feküdtem az ágyon egy könyvet olvasva amikor a párom lépett be az ajtón.
-Kincsem beszélnünk kell.-mondta mosolyogva és megcsókolt.
-Mondjad életem.-bújtam hozzá.
-Szeretném ha újra visszahúznád a gyűrűt az újjadra.-vette ki az éjjeliszekrény fiokjából az ékszert.
-Én is eről akartam beszélni Jorge. Mi lenne ha nem házasodnánk össze? Tévedés ne essék. Nem azért, mert nem szeretlek hanem, mert annélkül is imádjuk egymást és tudjuk, hogy te csak az enyém vagy én meg csak a tiéd.
-Jó akkor nem lesz esküvő se semmi!-durcizott és berontott a fürdőbe. Tudtam, hogy megsértődik. Egyszerűen én mindig is utáltam a házasságot a nagy esküvőket meg az ilyen puccos dolgokat. Meg nem kell egy hülye papír ahoz, hogy tudjuk szeretjük egymást és soha nem válunk szét. Amíg ezen gondolkoztam Blanco kijött a fürdőből egy szál alsónaciba és megállt a gardrób elött, hogy előkeresse a holnapi ruháját. Én a háta mögé osontam a kezemet összekulcsoltam elöl a hasánál és elkezdtem lábujjhegyre állva a vállát puszilgatni.
-Yoyi kérlek ne csináld ezt. Nem elég, hogy van egy gyermekünk és, hogy együtt élünk. Én annyira szeretlek, hogy egy hét után megbolondulok ha összeveszünk.
-Én is szeretlek.-fordult elém és megcsókolt közben pedig az ágy fel vezetett. A hátamra fektetett, levette a pizsim meg a fehérnemüm és csókolgatni kezdett. Hangos nyögésekkel nyugtáztam, hogy élvezem és, hogy ezt akarom. Inenntől el tudjátok képzeni, hogy mi volt. LOVACSKA!!!!!! Egyszóval egy csodálatos és Hangos éjszaka. Persze arra figyeltünk, hogy a kicsi ne ébredjen fel.

Jortini 2.évad 19.rész

1 hét múlva........
Reggel amikor felkeltem Ruggerro már nem volt mellettem. Ránéztem az órára és már 9:28-volt.
-Mateo!-kiáltottam fel és átszaladtam a másik szobába, de a gyerek már nem volt ott. Azonnal futottam a nappaliba és mit látnak szemeim? A báttyám és Cande a szönyegen ülve énekelnek a babának. Rugg kezébe a baba és miközben ringatta közösen énekelték a Te Creo-t. Én is csatlakoztam hozzájuk így már hárman daloltunk. A dal végén a kicsi kacagni kezdett.

Imádom amikor nevet. Már nem tudnám nélküle elképzelni az életem sem Jorge nélkül. Viszont most nagyon haragszok rá és nem tudok egykönnyen megbocsájtani neki. Meg persze nem is én fogom őt keresni ezek után. Van egy közös gyermekünk, jegyesek vagyunk erre megvádol azzal, hogy én két másik sráccal kavarok. Borzalmas, hogy mire nem képes ha a kapcsolatunkról van szó. Fogtam magam fogat mostam, a hajamat copfba kötöttem majd azt befontam. Felvettem egy fekete farmert és egy lila köves pólót. Miután elkészültem lementem a konyhába a gyermekemet megetettem majd én is ettem egy tál müzlit. Az túlzás, hogy ettem, mert nem sok étvágyam volt a múltkori veszekedés miatt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Jorgenak valami baja lett a multkori ivászat miatt.
-Sziasztok!-lépett be az én szőkeségem a bejárati ajtón.
-Mech!-kiabáltunk egyszerre Candeval majd a nyakába ugrottunk.
-Jajjj Mechi uuuuu jajj de jó! Gyere ölelés, puszi!-dobálta a lábait Rugg miközben futott felénk.
-Ruggerro!-ordítottunk rá mind a hárman mire a kezét feltéve odament a fiamhoz.
-Hallod bármit mond anyád ne hallgass rá csak én rám a bácsikádra! Mi fiúk tartsunk össze. Mondjuk azt remélem, hogy nem anyádra ütöttél és nem leszel Barcelonás pláne nem annak a hülye Neymarnak az imádója.-kuncogott halkan Rugg.
-Na idefigyelj Ruggerro Stoessel Neymar a leghelyesebb srác a világon! Ha lemered szólni én agyon ütlek! Ráadásul a Barcelona a legjobb focicsapat a világon!-kiabált Mercedes és a báttyám felé közeledett aki a hátam mögött bújt el.
-Én ugyan meg nem védelek, mert leszóltad a Barcat és igaza van.-nevettem hangosan.
-Na ez szép a saját vérdet cserben hagyod?-rohangált körbe a lakásba Rugg Mechi elől.
-Na jó Mercedes Lambre fejezd be! Mennünk kell a forgatásra!-emeltem fel a hangom "mérgesen".
-De hát te is hallottad amit mondott nem?-nyafogott.
-Jó, jó Neymar a világ legjobb pasija.
-És még?-kérdezte Mech.
-Meg a legjobb focistája is.-kapkodott levegő után az idióta báttyám.
-Jó mehetünk.-ugrándozott kifele a barátném. Én és Candelaria csak a hasunkat fogva mentünk utána és nevettünk. A tesóm pedig berakta a kicsi Neymarom a hordozóba majd beültünk a kocsiba. Elösször Damonhoz mentünk, mert ma ő vígyáz a fiamra. Ma Rob van bent a studioba holnap pedig Damon így hát felváltva vigyáznak Mateora. Még mielött odaértünk már hívott is Damon, hogy ma nem tudja elvállalni a kicsi Blancot így hát mit tehettünk őt is bevüttük a forgatásra. Ahogy beértünk Jorge fogadott engem az ajtóban.
-Tini beszélnünk kell!-ragadta meg a kezem.
-Nincs miről beszélnünk Blanco.-löktem el magamtól és bementem az öltözőbe. Felhúztam a Violettás ruhám a kicsit kivettem a hordozóbol és énekelgettem neki, hogy elaludjonk. Pár perc múlva álomra hajtotta a fejét és mehettem is ki vele a próbára. Szerencsére Sergio nem szólt miatta szóval nyugodtan kezdhettük a próbát. Első jelenet az volt, hogy veszekednem kellett Leonnal elég dúrván, de nem szakítottunk. Na ez igen jól ment. Olyan átéléssel ordítottam vele meg ő is velem, hogy nem is kellett újravegyük. Ez után a srácoknak következett közösen egy jelenet Leon kívételével, de közben felébredt a kicsi is
-Tini menj csak nyugodtan én majd vigyázok Mateora.-mondta Jorge miközben átvette a kezemből. Beállatam a többiekhez, de nem tudtam levenni a szemem a fiamról és Jorgerol. Egyszerűen olyan cukik voltak. Na és Mateo tiszta apja. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy én jövök.
-Martina! Martina Stoessel!-kiabált Sergio miközben a kezét lengette elöttem.
-Te..tes.....tessék?-néztem értetlenül.
-Te jöttél volna.
-Jaj ne haragudjatok kezdhetnénk újra?-néztem boci szemekkel.
-Na jó csapó 2 és felvétel!-kiabál és mehetett is tovább. Ahogy végeztünk át kellett menjünk egy másik termbe, mert énekelnem kellett és azt fel kellett vegyék. Hát már hatodjára próbáltuk, de nem ment.
-Figyelj Tini gondolj valaki olyanra ennél a dalnál akit nagyon szeretsz! Akiért mindent megtennél. Tudod amikor bármi vagy bárki lennél ő érte. Menni fog?
-Azt hiszem igen.-mondtam majd lehunytam a szemem a fejem a föld fele hajtottam és énekelni kezdtem. Szépen lassan felnéztem és azt láttam, hogy az üveg elé Jorget tolták a srácok. A kezében ott volt a szerelmünk gyümölcse és mind a kettem mosolyogtak. Yoyival találkozott a tekintetünk és akkor végem volt. Nem Martina nem gyengülhetsz el. Azt ez egyet biztosra tudom, hogy jobban tudtam énekelni. A dal végén mindenki tapsolt. Mehettünk is haza. Mára ennyi volt.
-Jorge megkaphatnám Mateot?-nyújtottam a kezem.
-Persze, tessék.-adta át nekem miközben a kezünk összeért. Azonna melegség töltött el és elvörösödtem.
-Figyelj kicsim gyere haza! Nem bírom tovább se nélküled se a fiúnk nélkül. Már egy hete egyedül vagyok abba a nagy házba.
-Nem Jorge amíg nem vagy képes megbízni bennem addig nem!-toltam el magamtól és elindultam kifele a báttyámék után. Egyszer csak Mateo ordítani és rángatózni kezdett. Mire Jorge is odajött addigra elvesztette az eszméletét. Yoyi megfogta és azonnal a kocsiba rakta majd a kórházig meg sem álltunk. Én, Rugg, Cende és Jorge mentünk. Ahogy megérkeztünk egy orvoshoz rohantunk és a kezébe adta Jorge a gyereket. Vele akartam én is menni, de nem engedték.
-Nem értik, hogy a fiammal akarok mardni?-üvöltöttem torkom szakadtából. Ha valami baja lesz én meghalok.
-Nyugodj meg kérlek!-karolt át hátulról Jorge én meg csak hozzábújtam és sírtam.
-Vele akarok lenni tudni akarom, hogy jól van.-sírtam miközben a pólójába kapaszkodtam.