6 teljes év telt el és Jorgeval egy cseppet sem örgedtünk ellentétben a gyermekeinkel és barátainkal. Violetta most szeptemberben kezdi az első osztályt, Mateo a 6.-at. Én 26 éves vagyok még mindig Yoyi pedig 32. Petert életfogytiglanra ítélték, Damonnel pedig azóta is jóban vagyunk. A fiúnk most, hogy idősebb rájött, hogy milyen kapcsolatban is van Lenával így már csak nagyon jó barátok. A foci iránti rajongása nem szűnt meg, sőt focistának készül amire én nem mondhatok nemet mivel belőlem meg énekes lett. Bár az is kiderült, hogy csodás hangja van....mintha csak az apját hallanám. A többiek is megvannak bár eléggé szétszéledtünk nemrégiben 2 évre, de végül mindendenki visszaköltözött a városba.
-Anya! El fogok késni a suliból!-rontott be a fiam a szobába.
-Apád hol van?-kérdeztem miközben felültem.
-Azt mondta, hogy elöbb el kell menjen, de nekünk meg fél óra múlva bent kéne lenni.....Vilunak is ma van az első napja.-turkált a szekrényembe.
-Rendben, de én is tudok magamnak ruhát keresni.-tessékeltem ki az ajtón.
-Jó akkor addig én csinálok nekem meg a huginak reggelit.-ment ki és már hallottam, hogy trappol lefele a lépcsőn. Annyira megnőtt már és olyan éretten viselkedik.
Megmostam az arcom, a fogam, a hajamat pedig copfba kötöttem. Siettem lefele a lépcsőn amikor Violettába ütköztem aki ugyan úgy el volt késve. Ő is már olyan gyönyőrű és nagy.
-Most már megértem apát, szegény mit élhetett át amikor csak egy férfi volt a házban és rád kellett várni anya.-mondta én pedig felnevettem és egy hatalmas puszit adtam neki.
-Kicsim elhiheted, hogy apádra mindig többet kellett várni mint rám.-simítottam meg a hátát.
-Na ezt a beszélgetést is befejezhetjük a suli és edzés után.-jelentette ki és már indultunk is.
-Vilu bemenjek veled az osztályba?-kérdeztem a lányom az utat figyleve.
-Hát jó lenne.-dörzsölgette a tenyerét.
-Én is bejövök és akkor tuti mindenki jófej lessz veled. Gondolj bele, egy énekes anyuka aki a Violettában szerepelt plussz egy idősebb tesó.-csapta össze a kezét.
-Nem tudom...azt sem akarom, hogy mindenki engem nézzen.
-Na jó, én bejövök veled, Mati pedig csak akkor látogathat be hozzád ha valami kell, oké?
-Oké.-vágták rá egyszerre én pedig le is fékeztem a suli elött. A kicsikémet bekísértem és hát az osztálytársai elég jól fogadták sőt enegem is....az ilyen kicsik ennyi idő után még mindig tudják ki vagyok. Elköszöntem a lányomtól, a fiamhoz is benéztem, de ezek után kicsit rosszúl éreztem magam így hát Jorgehoz vettem az irányt. A kórháznál már kicsit potyogtak a könnyeim ezért gyorsabbra vettem a lépteim és bevágtattam az épületbe.
-Tini baj van?-jött velem szembe Isabell, Damon felesége hisz Ő is orvos.
-Merre van Jorge???-kérdeztem azonnal.
-A folyosó végén.-mutatott balra. Megláttam őt messziről a fehér köppenybe és szaladni kezdtem felé. Felfigyelt a cipőm kopogására és azonnal felém kapta a fejét.
-Szerelmem mi a baj?-kérdezte aggódva, én csak megráztam a fejem és ölelő karjaiba zártam magam. Amikor már kicsit megnyugodtam a hajamat piszkálva meredtem rá.
-Most nagyon hülyének fogsz nézni és kérlek ne olts le, de felnőttek a kicsik akik igazából már nem is kicsik és ez annyira rossz. Otthon fogok egyedül meghalni macskák között mert te dolgozol, a gyerekek a karrierjüket épitgetik én meg írom a dalaim tök egyedül az üres házban. Uhhh kaphatok egy macskát?
-Miiii? Tini nem kpsz macskát és mik ezek a dolgok amik most bepattantak a fejedb? Mondjuk ennyi év utan miért is kérdezem meg? Már megszokhattam volna. Életem a gyerekeink még iskolások és minden délután órák után jönnek haza és én is legkésőbb este 6-ra otthon vagyok, te meg nem tudnál dalokat írni ha nem lennél nyugiba, pláne nem egy macskával. Igen Violetta is megkezdte a sulit, de mondok én neked valamit.-fogta két keze közé az arcomat.
-Mit?-szipogtam.
-Ha téged ez ennyire megviselt kiveszek 1 hét szabit és akkor otthon leszek veled. Mit szólsz?-csókolt meg én meg csak mosolyogva bólógattam.
-Az nagyon jó lenne.
-Akkor nyomás haza, kb. 15 perc és én is ott vagyok.-pöckölte meg az orrom. Most már sokkal boldogabban bepattantam a kocsiba és hazáig meg sem álltam. Levágtam magam a zongorához és amíg a férjem haza nem érkezett azon játszottam amikor egyszercsak kopogtattak. Odaugrándoztam az ajtóhoz és kinyítottam. Az egész csapat ott állt. Alba és Facu jött be elöszőr kézenfogva, nekik már van egy kislányuk és két fiúk akik ikrek. Utánuk jött be Mercedes és Xabi....van két gyönyőrű kislányuk akiket imádok. Lodovica Nicoval jött, nekik 1 fiúk van. Clarinak és Diegonak 3 lányuk van, Samunak és Lucíának(aki Lenat alakította a Violettában) nekik 2 kislányuk akik ikrek és egy idősebb fiúk. Aztan végül a bátyám és Candelita akiknek ugyebár van Leon és Lena.
-Hát ti?-néztem rájuk értetlenül, de iszonyatosan boldog voltam.
-Gondoltuk meglepünk titeket, Jorge?-kérdezte Xabi.
-Most kéretőzik el a munkahelyről mivel ma egy kicsit bekattantam.-nevettem zavartan.
-Na megint mi történt?-kérdezték egyszerre miközben mind helyetfoglaltak egy nagy kupacban.
-Hát kicsit szívenütött, hogy ma megindult a legkisebb lányom is a suliba én meg itthon maradok egyedül mivel Jorge is dolgozik aztán ja......-piszkáltam a felsőm alját. A többik persze jól kinevettek.
-Ezért a drága férjed kivesz 1 hét szabít mert imád és nem szereti ha egy kicsit is szomorkodsz.-jegyezte meg Mechi én pedig elpirulva bólogattam.
-Pillanat és hozok valami rágcsát meg üdítőt.-szaladtam ki a konyhába és ami nasit meg üccsit találtam kivittem az asztalra egy talcán poharakkal együtt. Mindenki kiszolgálta magát aztan belépett a párom is.
-Kicsim arra gondoltam.....-nyitotta ki az ajtót majd meglátta a sok embert.
-Szia szívem.-léptem oda hozzá és megcsókoltam.
-Arra gondoltál, hogy ma romantikáznátok egy kicsit?-kezdett bele a hülyülésbe Ruggerro. Mégis ki más? Na ebben már a fiúk is benn voltak és elkezdődtek az oltogatások.
-Mindig elhiszem, hogy végre felnőttek, de ahogy összekerülne összedől a kis álmom.-állt oda mellém Clari és a többi lány is így tett. Eszünkbe jutott, hogy na be kéne kapcsolni a TV-t és Violettát nézni. A fiúk helyet foglaltak a hosszú kanapén és, hogy senki ne üljön a földön mindenki a párja ölébe ült. Jorge egy-egy pillanatra sem hagyott békén, ahányszor Leonetta jelenet volt a combomat kezdte bökdösni vagy a hátamat csókolgatni a többiek meg csak húztak. Persze amikor Maxi-Naty jelent volt akkor sem maradtunk nyugton meg persze olyanokat is fikáztunk akik csak a sorozat kedvéért voltak együtt, de a való életben nem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve leállítottam a filmet és a többiekre néztem.
-Srácok nektek nem hiányzik ez?-kérdeztem mire mind bólogatni kezdtek a férjem pedig már furcsan méregetett.-Van egy ötletem, de csak akkor ha mindenki benne van. Van itt egy óriási luxus villa ahol mind elférnénk a gyerekekkel együtt. Mindenkinek jutna egy egész szint konyhával, nappalival és fürdővel plussz 5 szobával.....költözzünk bele.-bukott ki belőlem. Ahogy láttam mindenkinek tetszett, de éreztem Jorgen, hogy neki valami nem tetszik.
-Végülis egy hónap múlva ha beköltöznénk tök jó lenne.-értett egyet Alba és többieknek is tetszett az ötlet. Még egy kicsit beszélgettünk majd ők el is mentek, de Jorge nem nagyon szólt egy szót sem. Ahogy mindenki elment azonnal felé fordultam.
-Neked meg mi bajod van?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Semmi....-indult volna fel, de én elkaptam a karját.
-Ne csináld ezt velem Blanco. Mond el, hogy mi a bajod.-néztem a szemébe dühösen.
-Miért kell mindig helyettem dönteni? Miért nem lehet elöbb megbeszélni a dolgokat? Honnan veszed, hogy nekem van kedvem másik 26 emberrel összeköltözni?-emelte fel a hangját.
-Na és ezt miért nem tudtad mondani?
-Ne válaszolj a kérdésemmel kérdéssel. Na és, hogy miért nem mondtam? Azért mert akkor én leszek az ünnperontó és a rossz, de te csak nyugodtan költözz el....jól meg leszek én itt.-kiabálta és belerugott a kisasztalba.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy költözzünk szét?
-Nem! Azt akarom mondani, hogy ha neked fontosabbak a baratok mint a családod akkor csak tessék, menj el!
-Tudod Jorge elegem van ebből! Tudod mit? El is fogok költözni.-dühöngtem mire Ő megemelte a kezét és már azt hittem, hogy megüt, de nem engem hanem az üvegasztalt. Ekkor beléptek a gyerekek is az ajtón én pedig a kezüket megragadva felvittem őket a szobájukba és kértem, hogy maradjanak egy kicsit ott. Vilut is a tesójánál hagytam én pedig bementem a szobánkba na és akkor ott kijött belőlem. Leroskadtam a sarokba, a kezem összekulcsoltam a térdem elött majd hangos sírásba kezdtem. Nagyon megijedtem ott lent és egy pillanatig tényleg úgy gondoltam, hogy meg akar ütni. Hallottam ahogy nyílik az ajtó és megpillantottam a férjem a véres kezével. Lehajolt hozzám és meg akart simítani a még épp tenyerével, de én elrántottam az arcom és szó szerint remegtem.
-Kicsim, soha nem akartalak bántani. Kérlek ne haragudj rám.-térdelt velem szembe, de én nem akartam ránézni. Így ültünk egy ideig majd eszembejutott a keze aminek hamar baja lehet ha nem kezeli és Ő ezt nagyon jól tudja. Szó nélkül felálltam és kivettem az elsősegély dobozt majd elláttam a sebét. Elkeseredve vizslatott én meg már nem bírtam tovább és megcsókoltam, hozzábújtam és nem akartam elengedni.
-Soha többet ne csinálj ilyet!-kértem miközben erősen kapaszkodtam a pólójába.
-Sajnálom! Szeretlek!-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek te lüke!-borzoltam össze a haját. Pár pillanatig figyeltük egymást majd 2 fejecskét láttunk meg az ajtóban.
-Tiszta már a levegő?-kérdezte Mati.
-Tiszta, gyertek be.-nevettünk mire ők berohantak. Mateo az én ölembe huppant, Vilu pedig az apjáéba. Egy kicsit szeretgettük őket utána pedig egymásra néztek, felemelték a kezüket és elkiáltották magukat.
-Csereeee!!!-nevettek én meg átraktam Neymart Jorge ölébe én pedig megkaptam a kislányom. Ezt azóta csinálják mióta Vilu megtanult beszélni.
-Na, hogy van az én gyönyőrű hercegnőm?-piszéztem vele.
-Jóóól képzeld el, hogy van egy új barátnőm.-mesélte izgatottan.
-Csak egy?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem, nem csak egy....a többiek is aranyosak, de Soraya más.
-Más?-kérdeztem mert fura ezt egy 7 éves szájából hallani.
-Igen, Ő hasonlít rám. Nem szereti ha mindenki rá figyel, de szertne majd valami olyat csinálni ha nagy lesz amire mindenki emlékezni fog.
-Miért te is szeretnél valami olyat csinálni?-hallgattam érdeklődve.
-Igen, én is akarok olyan izét...turnét mint ami neked volt meg szeretnék egy olyan barátot mint amilyen apa neked. Szeretnék egyszer én is ilyen nagyon boldog lenni.
-Hát én azt tudom, hogy focista leszek és olyan menő mint apu meg azért az éneklés is érdekel.-túrt bele a hajába a fiam.
-Hát nem véletlenül van ének és zongoratanárod.-mondta a párom.
-Tényleg báttyus, nem mutatod meg, hogy mit tanultál?-szált ki az ölemből a kislány és odaugrándozott a testvéréhez.
-Megmutathatom....-ragadta meg a kezét és már rohantak is le a zongorához. Mi utánuk eredtünk és miközben ők leültek a hangszer elé mi velük szembe állva figyeltük őket. A fiúnk elkezdte játszani a Voy Por Ti című dalt mire Vilunak is felcsillant a szeme. Még nem hallottuk úgy igazán énekelni és azt gondoltuk most is csak a tesója fog, de nem így lett. Mateo elkezdte a dalt majd a második verzénél Violettára nézett akit nem kellett kéretni azonnal rákezdett a dalra. Amikor meghallottam a hangját könnyek szöktek a szemembe....mintha csak magamat hallottam volna. Jorge átkarolta a derekam és egy puszit adott a fejemre. Ahogy végeztek óriási tapsot kaptak kettőnktől.
-Ügyes voltál hugi.-biccentett Mati.
-Köszi!-állt fel és látszott, hogy fülig ér a szája.
-Na gyerekek most már későre jár. Mateo nyomás fürdeni, utána mész te Violetta én meg addig beszélgetek egy kicsit anyával.-tapsolt kettőt a férjem ők pedig azonnal szaladtak csinálni a dolgukat.
